Bach: kilencedik tétel
Harmadjára is papírforma-eredmény született a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szavazásokkal teli Buenos Aires-i ülésszakán. Miután kiderült, hogy a legesélyesebb kandidálónak vélt Tokió rendezheti a 2020-as nyári játékokat, majd a NOB-tagok úgy döntöttek, hogy a fallabda és a baseball ellenében a birkózás szerepelhet hét év múlva a programban, tegnap sem történt meglepetés: a topfavorit német Thomas Bachot választották a szervezet kilencedik – egyben nyolcadik európai – elnökévé.
Az ügyvéd-üzletember már a voksolás második körében megkapta a szükséges mennyiségű szavazatot. Az első fordulóban a tajvani Vu Csing-kuo esett ki, s az újabb nekirugaszkodásnál Bach már fölényesen győzött: 49-en álltak ki mellette, a Puerto Ricó-i Richard Carrion 29, a szingapúri Ng Ser Miang 6, az amerikai Denis Oswald 5, az ukrán rúdugrókirály, Szergej Bubka pedig 4 voksot gyűjtött. Bach eddig is vezető pozíciót töltött be a NOB-ban, s a szervezet alelnökeként a távozó Jacques Rogge jobbkezének tartották. Sportolói múltjában sem lehet semmi kivetnivalót találni: az 1976-os montreali olimpián tagja volt az aranyérmes német tőrcsapatnak. Eddigi diplomáciai karrierjében azonban akadt buktató is, hiszen az általa vezetett pályázati bizottság nem tudta keresztülvinni, hogy az 2018-as téli játékokat München rendezhesse.
A nyolc esztendőre megválasztott, hatvanéves Bach – a NOB első német elnöke – rövid „programbeszédében” úgy fogalmazott, hogy azokért is dolgozni fog, akik most nem rá szavaztak. „Beszélnünk kell egymással mindenről, hogy a problémákat sose söpörhessük a szőnyeg alá” – jelentette ki.
A procedúra lezárultával egyben véget ért a Rogge-korszak, amelynek legfőbb pozitívuma alighanem az volt, hogy nagyobb botrányoktól mentesen telt. A hajdani vitorlásversenyző és rögbijátékos belga kemény kézzel irányította a bizottságot, s noha sokan befelé fordulónak, kedélytelennek tartották, elhivatottságával, határozottságával még azokat is maga mellé állította, akik emberileg nem különösebben kedvelték őt.
A tizenkét év után – az olimpiai charta rendelkezésének megfelelően kényszerűen – távozó Rogge 2001-ben nagy tekintélyű elődje, Juan Antonio Samaranch támogatásával került az elnöki székbe, és jó néhány korszakos eredmény fűződik a nevéhez. Megalkuvást nem ismerő harcot hirdetett – és képviselt – a dopping ellen, az ő ötletére rendeznek immár az utánpótlás korú sportolóknak is olimpiát, s Dél-Amerikában azt sem felejtik el neki, hogy a vezetése alatt ítélte a NOB először a térségnek – Rio de Janeirónak – a nyári játékok rendezési jogát. A jövőben a bizottság örökös tiszteletbeli elnökeként dolgozó Rogge ténykedése időszakáról csupán annyit mondott: „Samaranchtól jó állapotban vettem át a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Úgy hiszem, ezt rólam is elmondhatja az utódom.”
A belga úgy ment, ahogyan jött. Manír nélkül, egyenes derékkal, vastaps kíséretében.
