Nagydíj, nagy nevek
A ma esti Gyulai István Memorial atlétikai nagydíj szellemes hirdetéseinek egyikén Carmelita Jeter látható, aki valóban jobb esélyekkel indulna a járműhöz, mint az ajtó felé sietők többsége, mivel 10,64 másodperc alatt futja a 100 métert. Ma ő a leggyorsabb nő a világon. A Puskás Ferenc stadionban megmutatja magát, ám bámulatos eredménysora ellenére sem tetszik valószínűnek, hogy neve láttán rajongók ezrei rohanják meg a pénztárakat. „Nem hinném, hogy a sportszeretőknek arcról kellene ismerniük minden topversenyzőt. E tekintetben a műkorcsolyához szoktam hasonlítani az atlétikát. Ahhoz, hogy a gálát élvezhessük, nem szükséges szakértőnek lennünk, s a tripla Lutzokat elemeznünk. Hiszen csupán arról van szó: élvezzük a láványt. Az atlétikai viadalra is így tekinthetünk: ismerjük a testünket, határainkat, s ha látjuk a sztárok olykor meghökkentő mutatványait, felfedezzük,milyen különös teljesítménynek vagyunk szemtanúi” – magyarázza Gyulai Márton versenyigazgató.
Az egykori népszerű sportriporter és -diplomata fia éppen ezért hisz abban, hogy a rendezvény a meghatározó egynapos magyar sportesemények közé kerülhet, ha olyan „őrület” nem is övezi majd, mint a mogyoródi Forma–1-es futamot. Igaz, az előrelépést nem feltétlenül segíti, hogy ezúttal hét közben lépnek fel a klasszisok.
„A versenynaptár nem kedvezett nekünk, ezért a szerdai időpont, ami egyébként az atlétákat nem befolyásolja. Ám tévedés azt hinni, hogy csak a pénz dönt: az élversenyzők csupán akkor fogadják el a meghívást, ha a felkészülési programjukba illeszthető a viadal. Nem szólva arról: sérülten senki nem vállal fellépést, mert akkor a pályafutását kockáztatná. Jeter-szintű fellépők akkor jönnek ide, ha bíznak a pálya minőségében, a hotel megfelelő nívójában, a szervezőkben. Nehéz feladat idecsábítani őket: ha édesapám tárgyalna, könnyebb lenne... Szerencsére, Spiriev Attila velünk dolgozik, s neki köszönhetően sok ajtó megnyílik előttünk” – mondja Gyulai.
Az indulási lista igazolja beszámolóját. Bár a sprinterklasszis Yohan Blake lemondta a szereplést, az említett Jeter mellett pályára lép a remek Kim Collins, az olimpiai bajnok hármasugró, Christian Taylor, a világbajnok gátas, Jason Richardson, és az utóbbi időben szenzációs formában versenyző Mutaz Essa Barshim katari magasugró is. És persze dobókörbe áll a sportág hazai emblémája, a kalapácsvető Pars Krisztián.
E „kiemelteken” kívül is megannyi neves atléta mutatja meg magát a magyar közönségnek, így az összejövetel megvalósítása nem lehetett olcsó mulatság. Nem meglepő, hogy a viadal támogatói között több állami kötődésű szervezet is fellelhető, de Gyulai szerint szó sincs arról, hogy ne lehetne magánpénzt bevonni.
„Amikor először szerveztük meg a nagydíjat, nagyon nehéz volt, mert nem tudtuk elmondani, pontosan mit szeretnénk, hiszen hosszú ideig nem volt hasonló esemény idehaza. Most már megmutathatjuk, mit ajánlunk az üzleti partnereinknek” – mondja a direktor.
Hiába, a több évtizedes versenypauza nem csupán a nézőket, a cégeket is elszoktatta az atlétikától, de Gyulai úgy véli, újra lehet építeni a márkát. Sőt a lehetetlent sem tartja kizártnak: „Ha azt tekintjük csodának, hogy Usain Bolt egyszer Magyarországon fut több tízezer ember előtt, akkor van okunk várni a varázslatra.”
Addig pedig, ahogyan a verseny mottója üzeni, a legenda folytatódik.
