Az idézett jelenethez fontos hozzáfűzni: mindez nem valamiféle píárrendezvényen, közönségshow-n történt, hanem a ralikrossz Euróbabajnokság múlt hét végén rendezett magyar futamán. A családias hangulat azért is meglepő, mert a szakágban nincs vb, vagyis az Eb a rali krossz csúcskategóriája, melynek egy-egy futamát Európa-szerte több tízmillióan követik figyelemmel.

– Részben pont ezért a hangulatért járunk ki a versenyekre. Itt nem tapasztalni olyan nagy felhajtást meg bulvárizét, mint, mondjuk, a Forma–1-ben. Itt nincsenek kerítések, biztonsági őrök, beszélgethetsz a pilótákkal, akik azért nem akármilyen versenyzők, a szervizsátraknál pedig fél méterről nézheted, amint szétkapják és összerakják a kocsikat –magyarázza a ralikrossz „lényegét” a Mosonmagyaróvárról érkező törzsszurkoló, aki két előfutam között a nyirádi pálya mellett rögtönzött kempingben felállított sátránál bográcsozik. Aztán csillogó szemekkel áradozik tovább:

– És akkor a látványról még egy szót sem szóltam! A Forma–1 kutyafüle ahhoz képest, amikor ezek a gépszörnyek nekiindulnak a murván!

A bográcsozó nem különösebben túloz: az autósportnak kevés olyan ága akad, amely látványban, izgalomban felvenné a versenyt a ralikroszszal. A pilóták meglehetősen rövid, de sok kanyarral tűzdelt, helyenként murvás, helyenként aszfaltozott körpályán állnak rajthoz. Egyszerre akár öt-hat versenyző is indulhat, ráadásul a „test test” elleni küzdelem megengedett bizonyos mértékig. S ha ez nem lenne elég: a csúcskategóriában 500-600 lóerős – hátborzongató hanggal, durrogással, jobbára keresztbe csúszva repesztő, négykerék-meghajtású –versenyautókkal állnak rajhoz a pilóták. A csúcspont pedig a kilencfutamos Eb magyar versenye a különleges adottságú ringen. (Nincs ebben elfogultság: tavaly az itteni viadalt választották az Eb legjobbjának.) A pályát a valamikori bauxitbánya „munkagödreinek” egyikében alakították ki, így a katlan oldalfalain helyet foglaló nézők lényegében a ring minden kanyarját belátják. Így már kevéssé meglepő, hogy az Eb-futam döntőin lényegében telt ház volt: úgy 7000 ember ült a katlan peremén...

Noha a hangulat valóban családias, a versenyek „vérre mennek”. Már csak azért is, mert – mint azt Budai Boglárkától, a verseny rendezőjétől megtudjuk – amióta az Eb-nek is lett egy „Bernie Ecclestone-ja” egy brit promóter színre lépésével, nőtt a szakág ismertsége, presztízse, üzleti értéke is. A ralikrosszbiznisz nagyságáról Boglárka szerint pontos összeget lehetetlen mondani, de a csúcstechnikát képviselő versenyautók több tízmillió forintos ára mellett sokat elárul az: egy csapat éves nevezési díja 13 ezer angol font, azaz nagyjából négy és fél millió forint. S persze árulkodó a pilóták személye is: Solbergén kívül a tengerentúlon népszerű X-Games korábbi győzteséé, a brit Liam Dorané vagy épp a magyar futam csúcskategóriájának első helyezettjéé, a svéd Timmy Hansené. Ő korábban versenyt nyert abban a Formula BMW-sorozatban, amelyből a ma már háromszoros világbajnok Sebastian Vettel érkezett a Forma–1-be... Noha hazai versenyzők – főként anyagi okok miatt – nincsenek az Eb állandó résztvevői között, azért egy-egy futamon, jobbára Nyirádon, magyar pilóták is megméretik magukat. A csúcsgépeket vezető versenyzőkkel nem vehetik fel a versenyt, de a hét végén rajthoz állt nyolc magyar kivétel nélkül pontot szerzett, Mózer Attila, Harsányi Zoltán és Vass Zoltán pedig „nagy neveket” is maga mögé utasított.

A sztárok egyike azonban egy szőke hajú, alig tizenhárom éves lányka, az utánpótlás kategória szereplője volt. A vékony, törékeny, szabadidejében Harry Pottert olvasgató Magda Andersson még elpirul, ha egy-egy szurkoló megszólítja, a pályán azonban elképesztő tempóban és rámenősséggel hagyja el a fiúkat 140 lóerős „gyerekautójával” az összes futamon.

– Ezért is imádom a ralikrosszt! –mutat Magdára egy szurkoló. – Mindegy, hogy gyerek vagy felnőtt, fiú vagy lány vezet, mert valamennyi pilóta úgy nyomja a gázt, ahogyan csak tudja. Ezt élvezik ők bent a kocsiban, mi meg itt a pálya szélén. Ennyi az egész!