A tétmérkőzéseken abszolúte kiegyensúlyozott a mérleg (3 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség), ám a magyar labdarúgó-válogatott legutóbb 1981-ben tudta felülmúlni Románia legjobbjait. Azóta még barátságos találkozón sem sikerült nyerni a szomszédos ország csapata ellen, sőt e bő három évtized alatt mindössze két magyar gól került a román kapuba. Összeállításunkban az egymás elleni tétmeccseket idézzük fel, és közben arra gondolunk, hogy a megannyi szűk esztendő után a péntek esti vb-selejtezőn ideje volna szakítani az elkeserítő szériával...

OLIMPIA, 1952

Majdhogynem magyar–magyar találkozó volt a finnországi Turkuban, hiszen a román együttesben Závoda László, Kovács József, Farmati László, Serfőző Gábor, Perényi József is szerepelt. És – társaival együtt – kiválóan ellenállt, hiszen csupán 2-1-re kapott ki attól a magyar csapattól, amely előző hat mérkőzésén harminckét, s további négy, az aranyéremig vezető ötkarikás találkozóján tizennyolc gólt szerzett. A feszült légkörre jellemző: Kocsis Sándort a 87. percben kiállította a magyarok legjobb barátjának még jóindulattal sem nevezhető, honfitársainknak később is sok keserűséget okozó szovjet Latisev...

EB NEGYEDDÖNTŐ, 1972

Három felvonásos dráma volt: Budapesten 1-1, Bukarestben (Kocsis Lajos 2-1-nél kihagyott tizenegyese után) 2-2, Belgrádban 2-1. A 270 percet összesen 200 ezren látták a helyszínen! A harmadik mérkőzés előtt a középpályás Juhász István azt mondta: „Csak egyet tudok, hogy negyedik meccs nem lesz.” A maratoni párharcot a jobbszélső Szőke Istvánnak a 87. percben elért gólja döntötte el, de a kimenetelben Illovszky Rudolf szakvezető két húzása is meghatározó szerepet játszott. A kapitány egyrészt hazavezényelte a csapatot a román fővárosból, és csak a harmadik találkozó reggelén vitte el Belgrádba, másrészt Kocsis mellé beállította a szintén támadó középpályás Kű Lajost, aki a Szőke-gól előtt érzéssel – és a védőket tévútra küldve – lépte át Zámbó Sándor passzát. A különgép mindjárt a mérkőzés után visszarepült, s a fedélzeten kórussá alakult a gárda. „Megláthatja bárki, aki rá kíváncsi, nem lehet a magyarokkal kikukoricázni” – szólt a nóta. Itthon éjjel egy óra tájban ugyancsak hangos tömeg fogadta a játékosokat Ferihegyen, pedig akkor még senki sem sejtette: 2013-ig az lesz az utolsó alkalom, hogy a magyar válogatott Eb-résztvevő – sőt a kontinens legkiválóbb négyesének tagja – lehet...

VB SELEJTEZŐ, 1981

Fazekas László 60 ezer néző előtt, győztes góllal ünnepelte nyolcvanadik válogatottságát: az a nyolcvanegyes 1-0 mindmáig az utolsó magyar siker a románok ellen. S noha a jubiláns és Müller Sándor is emelkedett méltatást kapott a sajtótól (előbbi „mindig veszélyes volt, ügyesen cselezett”, utóbbi „Iordanescu őrzése mellett törődött a szervezéssel is, ritkán fordultak elő pontatlanságok a játékában”), az utolsó percben majdnem egyenlítettek a vendégek, de a kiugró Camatarut Bálint László a tizenhatos előtt lerántotta. A szabálytalankodó védő csak sárga lapot kapott, Garaba Imre pedig így nyilatkozott a román akcióról: „Azt hittem, megáll a szívverésem.” A pesti meccs visszavágóját szeptember 23-án rendezték az Augusztus 23. stadionban, ahol Camataru a 93. percben a bal felső sarokra fejelt, de Mészáros Ferenc bravúros mozdulattal hárított, így maradt a 0-0. „A magyar kapus megbabonázott bennünket” – mondta Bukarestben Iordanescu. A 75 ezer néző pedig Linemayr sporttársra volt nagy hatással, mert az osztrák játékvezető a hatodik percben elnézte, hogy Stefanescu a tizenhatoson belül elbuktatta Kiss Lászlót...

EB SELEJTEZŐ, 1998-99

Budapesten Moldovan szerzett vezetést, de a hajrában Hrutka János védhetetlen szabadrúgással egyenlített (1-1). A védő az édesanyja születésnapját köszöntötte 1998. szeptember 14-én a léc alá csapódó lövéssel, amely az eddigi utolsó magyar gól a románokkal szemben. (Pedig másfél évtized telt el azóta!) A Nemzeti Sport a döntetlen ellenére azt írta: „Játékban nyertünk. A magyar futballnak igenis van jövője.” A következő év júniusában viszont már efféle megállapítások sorjáztak az újságban: „lidérces álom”; „az első félidő magyar részről a teljes zavarodottság jegyében zajlott”. Ilie és Munteanu mindjárt az első negyedórában beállította a végeredményt (2-0), ami csak azért nem lett 3-0, mert Ilie újabb, szabályosnak tetsző gólját les miatt érvénytelenítette a megroggyant honfitársainkkal együtt érző norvég Pedersen...

VB SELELEJTEZŐ, 2001

Bukarestben június 2-án Niculae duplája döntött (2-0), és Bicskei Bertalan szakvezető csak ámult: „A román válogatott az első félidő elején atomfutballt játszott.” Vincze András a Nemzeti Sportban kevésbé áradozott: „A magyar labdarúgásnak nincs meg az önkontrollja. (...) Az edzők egy szakmailag totális csődként jellemezhető meccs után arról beszélnek, hogy a mezőnyben egyenrangú ellenfelek voltunk. (...) Ne higgyük azt, hogy szavakkal pótolható a meg nem szerzett tudás!” Nem volt jobb a hangulat szeptember 5-én, Budapesten sem: a románok megint 2-0-ra nyertek. Ekkor Sinkovics Gábor fakadt ki a sportlapban: „Öt, tíz, húsz éve ugyanazt mondja mindenki. Hogy nem volt szerencsénk; hiába küzdöttünk; ma jobb volt az ellenfél... Játékosok, generációk öregszenek ki, de a magyarázatok nem változnak. Ebben legalább következetesek vagyunk.”

Az ember már csak halkan meri kérdezni: most az egyszer tényleg más lesz?

„Kolozsvári” búcsú

Az FTC hétfőn bejelentette, hogy labdarúgócsapata a CFR Clujzsal vívja az újjáépítés előtt álló Albert Flórián stadion búcsúmeccsét. A találkozót március 24-én, vasárnap 18 órától rendezik.

A két együttes a télen Marbellában is találkozott: az előkészületi mérkőzésen a CFR Cluj 1-0-ra győzött.

Ám legutóbbi hat tétmeccsük közül a kolozsváriak egyet sem nyertek meg (tegnap este gól nélküli döntetlent értek el a bukaresti Rapiddal), a román bajnokságban a hetedik helyen állnak – hátrányuk a listavezető Steauával szemben huszonnégy pont –, és kiestek az Európa Ligából, miután átkerültek a BL csoportköréből a kontinens második számú klubtornájának mezőnyébe.

Fazekas László, az eddigi utolsó győztes magyar gól szerzője három román védő között