A csodálkozás nem tart sokáig, az átmenetileg elnémuló, nyüzsgő társaság zavartalanul folytatja tovább a beszélgetést, mit sem törődve az inkább kíváncsiskodónak, mint alkalmatlankodónak tetsző vendéggel. A helyiségben kellemes, már-már családias a hangulat, mindenki ismer mindenkit. Kisvártatva középkorú hölgy lép hozzám, kedvesen invitál az otthon gondosan elkészített süteményének megkóstolására, amivel nagy sikert arat a nézőtéren helyet foglalók között. Az édesség illata nem első alkalommal lengi körül a termet: itt, mint megtudom, bevett szokás a publikum tagjait házi készítésű süteménnyel megkínálni a mérkőzések előtt.

Körbenézek: a bejárattal szemben kupák sorakoznak, az ajtó mellett pedig több rangos verseny díjátadóján készült fénykép emlékeztet a sikerekre. Noha az ország egyetlen curlingpályájának otthont adó létesítmény csupán nyolc esztendővel ezelőtt épült, e rövid idő alatt is szép eredményekkel lett gazdagabb a sportág. Az önerőből finanszírozott építkezés alig egy esztendeig tartott; a projekt megvalósításában Nagy György vállalt oroszlánrészt. Ő Ausztriában találkozott először e téli sporttal 2002-ben, s miután kipróbálta, olyannyira elnyerte tetszését, hogy eldöntötte: itthon is meghonosítja a csapatjátékot. A következő év februárjában – hazai pálya híján –még Kitzbühel fogadta a magyar bajnokság két női és négy férficsapatból álló mezőnyét, amelynek tagjai közül három együttes addig egyszer sem szerepelt curlingmérkőzésen. Aztán egy esztendő alatt megháromszorozódott a hazai versenyzők száma, s azóta is mind nagyobb népszerűségnek örvend itthon a sportág.

A lelkesedés részint a kortalanságnak – a szövetség legfiatalabb igazolt játékosa tíz-, a legidősebb hatvanhét éves –, részint a sikereknek köszönhető. A legnagyobb Nagyé: az alapító – feleségével, Szekeres Ildikóval –vb-ezüstérmet nyert vegyes párosban 2009-ben Olaszországban. Az utánpótlás is eredményes: a junior női válogatott tagjai a tavalyi Európa-bajnokságon második helyezést értek el Prágában. A csapat tagja volt Palancsa Dorottya, aki egy felkészülési viadal döntőjében nemsokára jégre lép párjával, Kiss Zsolttal a svédek ellenében. A múlt év legjobb női játékosának választott versenyző – a curlingpályán rendhagyó módon – szoknyában várja a fellépést; idegességnek nyomát sem fedezem fel az arcán, mi több, üdítőjét szürcsölve, kedélyesen beszélget az őt körülvevő ellenfelekkel. Mintha nem is tétmérkőzés kezdődne rövidesen: a hangulat sokkal inkább hasonlít egy napos tavaszi délután a parkban zajló baráti sakkpartira.

A pálya jégrétege különleges, desztillált vízből készült. Épp emiatt nagyfokú törődést igényel, géppel tisztítják, amelynek hosszú kése vízszintesre vágja a jeget. Mindennap bepermetezik a jeget a speciális folyadékkal, ezáltal annak teteje rücskössé válik, ami nagyban elősegíti a kövek csúszását. Miután elhelyeznek egy-egy korongot a versenybíró által kijelölt helyre, kezdődhet a játék.

A vegyes páros számra speciális szabályok vonatkoznak: abban nem tíz, hanem nyolc endből áll a meccs. Noha a külső szemlélőnek könnyűnek tűnik az egész, a csaknem húszkilós köveket nem egyszerű feladat a megfelelő helyre juttatni. Az elegáns mozdulattal útjára indított sporteszközt a csapattárs egy seprű segítségével irányítja a pálya végén található „ház” közepébe. Közben dörzsöléssel „hevítik” a jeget, amely így valamelyest megolvad, és jobban csúszik. A korong előtti felület söprésével különböző korrekciókat hajtanak végre, a kő kevésbé kanyarodik el, egyenesebb pályán halad a cél felé. A lényeg, hogy centiméteres pontossággal juttassák azt a középpontba. Az end végén a jobbik csapat annyi ponttal lesz gazdagabb, ahány korongot a megfelelő helyre navigál. Noha a szabványszerűen negyvenöt és fél méter hosszúságúra épített pályát a kicsiny nézőtértől elválasztó üveg viszonylag jól hangszigetel, a versenyző párosok harsány kiáltásai mégis áthallatszanak. Egymás biztatása elengedhetetlen velejárója e sportnak: az erős koncentráció nagy feszültséggel jár. A stratégiai érzék nagyon fontos, muszáj az ellenfél eszén túljárni a győzelemhez. A pályán kirajzolódó taktikát a közönséget alkotó vetélytársak is megbeszélik egymás között, sőt akad, aki fel is veszi kamerával, mit csinálnak a riválisok. A meccs előrehaladtával a játékosok feszültsége a nézőkre is átragad, többen felállva kísérik figyelemmel a mérkőzést. Már korántsem olyan felszabadult a társaság, mint amikor beléptem.

„Megvan a meccs!”– kiált kisvártatva a versenybíró. A hetedik end végén feladja a küzdelmet a skandináv páros, matematikailag nincs esélye a sikerre. A játékosokat zúgó tapsvihar fogadja a nézőtéren, ami nem csak a győztes párnak szól. Mindenki gratulál mindenkinek, a díjátadó után senki nem sieti el a távozást. A jelenlévők még isznak egy pohárral egymás egészségére, miközben elégedetten majszolják a megmaradt süteményt.