Sportfinanszírozás: Gólra öngól?
Radnai Károly adótanácsadó, az Orientax ügyvezetője és Jagodits Rómeó közgazdász, a Magyar Futballmarketing Műhely alapítója egyaránt úgy véli: a változás miatt olyan kockázatossá válna a rendszer, s e rizikóért cserébe oly kevés hasznot ígérne, hogy sok cég visszavonulót fújhat. A fő ok az: a még Matolcsy György által kezdeményezett „reform” miatt lényegében megszűnne a társaságok pénzügyi motivációja, amely a rendszer pilléreinek egyike.
Ha egy cég a mostani szisztémában egymillió forintot utal át a klubnak, akkor ennyi adókedvezményt vehet igénybe, s extraként további tíz – vagy tizenkilenc –százalék hasznot realizálhat. Ez ebben az esetben legalább százezer forint. A napirenden szereplő indítvány viszont azt vetíti előre, hogy a vállalatok – szponzori vagy támogatási szerződés keretében – az adott összeg hetvenöt százalékát kötelesek lesznek megfizetni a sportszervezetnek. A szakértők úgy vélik: ha a javaslatot elfogadják, a multinacionális társaságok éppúgy átgondolják szerepvállalásukat, mint a kis- és középvállalkozások.
– A multiknak a módosítás után már nem nyújtana érdemi hasznot az üzlet, s a minimális nyereségért túlságosan nagy kockázatot kellene vállalniuk – mondja Radnai. A közgazdász kiemeli: szinte precedens nélküli az a szigorítás, hogy ha egy cég határidőn belül nem jelenti be az adóhatóságnak a szerepvállalást a taoprojektben, akkor lemondhat az adókedvezményről.
– Amennyiben a titkárnő egy nappal később adja fel a levelet, úgy százmilliók veszhetnek el. Alighanem kisebbségben vannak azok a cégvezetők, akik ekkora tét mellett is kitartanának a támogatás mellett – magyarázza. A multikat tehát nem feltétlenül ösztönzi a módosítás, s a helyzet nem különbözik a kis- és középvállalkozásoknál sem.
– A falusi egyesületek eddig főként azokban a lokálpatrióta cégekben bízhattak, amelyek néhány millió forinttal finanszírozták a programjukat, s cserébe pár százezer forinttal gazdagodtak. Ez a haszon olyan kis összegre csökkenhet, amelyért már nem éri meg a pluszmunka, amit a könyvelés, a formanyomtatványok kezelése jelent. Pesszimista vagyok a program jövőjével kapcsolatban – kommentálja a tervet Jagodits.
Ám felvetődik a kérdés: csupán a pénzügyi lehetőség ösztönözte a cégeket? Hiszen ha nem kapnak extra forintokat, akkor is kvázi állami pénzből támogathatják a sportot. (A taoszisztéma keretében több tízmilliárd forint áramlott a sportstruktúrába a múlt évben.) – Nagyon fontos volt a realizált haszon. A cégeknek azzal tudtuk eladni a programot, azaz úgy vettük rá őket a részvételre, hogy kereshetnek az ügylettel. Mással nehéz érvelni, mert mindenki ösztönösen távolságot tart a bürokratikus útvesztőktől – említi Jagodits. Majd hozzáteszi:
– Természetesen van jóindulatú olvasata is az indítványnak. Meglehet, azokat a cégeket akarják jutalmazni, amelyek egyébként is támogatják a sportot. A változtatók azt gondolhatták, hogy extra kedvezmény nélkül is elég segíteni kész vállalat marad a rendszerben. Ám azt nem szabad elfelejteni: a cégek profitorientált társaságok, amelyek elsődleges célja a haszon növelése.
Radnai úgy fogalmaz: – Aki a módosítást előkészítette, aligha ismeri azt a rendszert, amelyet módosítani akar. Kialakult egy szisztéma, amely stabil, működőképes, de egy alapvetően jó szándékú változtatással gyorsan el lehet rontani. S ha a jogalkotó egyszer már a társaságiadó-kedvezményt találta a legalkalmasabbnak a sportfinanszírozásra, mert azt volt a célja, hogy a cégek részt vegyenek ebben, akkor meglehetősen visszás olyan megszorító szabályokkal előállni, amelyek a vállalatok szerepvállalása ellen hatnak.
Arról nincs vita a szakértők között: a változás jelentősen szűkítené azon társaságok körét, amelyek folytatják a támogatást. Ráadásul, mint Radnai rámutat, a helyzetet súlyosbítja az: a megállapodások többsége decemberben esedékes, azaz csak akkor derül majd ki, hogy baj van, amikor már nincs lehetőség a beavatkozásra.
Most még van.
