Légi-földi irányító

2013-02-02 foci - nemzetközi labdarúgás

Ideje leszámolni azokkal az illúziókkal, hogy Afrika futballja előbb-utóbb felzárkózik Európa és Dél-Amerika labdarúgásához.

A „hőskorban” – értsd: Tunézia 1978-as vagy Algéria 1982-es vb-szereplése idején – még támadhattak efféle remények, melyeket 1990-ben Kamerun is megalapozni látszott, ám a fekete kontinens mostani tornája inkább ellenpropagandája, mint hírverése a „több mint sportágnak”: a játék tempója vontatott, a technikai felkészültség gyakran meghökkentően kezdetleges, a taktikai hátrány a megannyi légiós ellenére sem csökken.

Hősköltemény azonban így is van. Az egyik a Zöld-foki-szigeteké. Az Afrikai Nemzetek Kupája újonca ma negyeddöntőt vív Ghána együttesével. A rivális országnak csak a fővárosában, Accrában ötször annyian élnek, mint a kékben játszó „zöldek” tíz kicsi szigetén, de a Port Elizabeth-i meccsen minden megtörténhet, hiszen az „outsiderek” a selejtezőkön kiejtették Kamerunt, és még veretlenek a tornán. (Ahogyan a nyolcak társaságában a házigazda Dél-Afrika, továbbá Burkina Faso, Elefántcsontpart, Ghána és Nigéria is. E tömeges eredményességet árnyalja, hogy a huszonnégy csoportmérkőzés közül tizenhárom zárult döntetlennel.)

Az Antunes família büszkébb, mint korábban bármikor, pedig Lucio, a válogatott jelenlegi szakvezetője a hatodik férfi volt a családban, aki magára ölthette a zöld-foki válogatott mezét. (A nemzeti együttesben az édesapja és négy bátyja is helyet kapott.) A kapitány egyébként másodállásban vezényli a mind veszedelmesebb „kék cápákat”: fő foglalkozását tekintve légi irányító. Nyilván a reptéren is avatottan igazít el, de hogy a Zöld-foki-szigetek futballjában nála jobban még senki sem dirigált, az biztos...

Pályára lép ma Mali is. Nem csupán a labdarúgó-diadalért. Seydou Keita, akit jól ismer mindenki a Barcelonából, azt mondta: „Hazánk krízisben van, és azért küzdünk, hogy reményt adjunk mindazoknak, akik otthon szenvednek.” Mint köztudomású, Mali északi részén csak francia segítséggel sikerült visszaszorítani az iszlamista fegyvereseket.

Ilyen körülmények között sokadlagos a futball, ám annak különleges társadalmi hatásait bizonyítja, hogy mégsem az... Az újabban kínai klubhoz tartozó Keita a döntőben és győzelemmel akarja ünnepelni nyolcvanadik válogatottságát, s – bár a vendéglátóval találkozni általában nem szerencsés – ezúttal a párosítás sem rossz előjel Mali számára, mert a két ország ed digi egyetlen egymás elleni Afrika Kupa-találkozóján (2002-ben) Dél-Afrika alulmaradt. Ráadásul az a 2-0-ás mali siker épp a negyeddöntőben született...

Holnap játszik a topfavorit elefántcsontparti együttes, ám az igazi szám Burkina Faso szereplése lesz. Az utóbbi csapat korábban tizenhét meccset vívott az Afrika Kupán, és egyszer sem nyert. Most viszont nemhogy legyőzte Etiópiát, de beállította az országos rekordot. (Mozambik ellen 2003-ban és Namíbiával szemben 2011-ben ugyancsak 4-0 volt az eredmény.)

Az európai riporterek nem feltétlenül örülnek e felfutásnak, de ha már így alakult, legalább abban bíznak, hogy Paul Put, Burkina Faso francia szakvezetője balhátvédet cserél. Az Antwerpenben futballozó, 50-szeres válogatott bakbekket ugyanis úgy hívják: Panandetigiuri. Mennyivel jobb helyzetbe hozta a tudósítókat Luis Carlos Almada Soares, a Zöld-foki-szigetek középpályása, aki – napjaink UEFA-elnöke iránti tisztelete jeléül – Platini néven futballozik...