Mindenesetre az már most biztosnak látszik: a válogatott klasszis bárhogyan dönt is, nem a pénz hiánya lesz az akadálya a megállapodásnak... A párizsi klub katari tulajdonosai számára a kézilabda ugyanis legföljebb játszótér: a futballra költött euró-százmilliókhoz képest lényegében zsebpénzből működtethetik akár a világ legjobb gárdáját is.

A Qatar Sports Investments először a futballrészleget vásárolta meg Párizsban. Az arab elöljárók lényegében értelmezhetetlen összeget tapsoltak el. Az üzletileg nehezen indokolható tranzakciók emblémája Javier Pastore megszerzése: az argentin középpályásért több mint negyvenmillió eurót fizettek. Ugyanennyit adtak a príma Thiago Silváért is, aki minden idők legdrágább védője lett.

A meghökkentő költekezés politikai üggyé vált: a felháborodás oka az volt, hogy Zlatan Ibrahimovic hozzávetőleg tizenötmillió eurót (4,3 milliárd forintot) keres évente. Najat Vallaud-Belkacem kormányszóvivő úgy vélte: rengeteg embert sokkolhat az összeg. Jerome Cahuzac, a pénzügyi tárca vezetője azt mondta: ez a szám nem lenyűgöző, hanem erkölcstelen.

A PSG vezetőit azonban csöppet sem zavarják a bírálatok, mert elhatározták, hogy Európa meghatározó csapatainak egyikét alakítják ki a francia fővárosban. Kerül, amibe kerül.

Kézilabdában – katari mércével – nem is olyan sokba: amikor az arab üzletemberek megvásárolták a csapatot, nagy bevásárlást hajtottak végre. Már a párizsi együttesben játszik a Luc Abalo, Didier Dinart, Samuel Honrubia olimpiai bajnok francia hármas, az Asgeir Örn Hallgrimsson, Robert Gunnarsson izlandi kettős, továbbá Mikkel Hansen, a dán zseni. Mi több, a nyáron csatlakozhat a kerethez Igor Vori, Daniel Narcisse és Fahrudin Melic. Ha megérkezik az új hullám is, az együttes azonnal a Bajnokok Ligája legfőbb esélyeseinek egyikévé válik. Sőt, ha a katariak úgy akarják, az egylet évekig Európa uralkodója lehet.

Főként, mert a gazdasági válság megviselte a topklubokat. Elég csak az Atletico Madridot említeni, amely pénzügyi nehézségei miatt megannyi klasszisát elveszítette. Mind kevesebb együttes képes kigazdálkodni a legjobbak fizetését, ezért fordulhat elő, hogy több nyugat-európai játékos is a magyar elit alakulatokat, így a Győrt vagy a Veszprémet választja.

Ebben a miliőben amúgy megszokott, hogy régiós alapon építkező kvázi kisvárosi gárdák meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi sorozatokban. Ám e klubok egyike sem konkurálhat a dúsgazdag arab üzletemberek patronálta csapattal. Már csak azért sem, mert a garnitúra vezetőinek meg sem kell vizsgálniuk a bevételeket, mielőtt játékost szerződtetnének: ez ledolgozhatatlannak tetsző versenyelőnyt jelent a riválisokkal szemben.

Az üzletileg irracionális folyamat ellen szinte lehetetlen védekezni. Az UEFA a futballban a pénzügyi fair play szabállyal próbálkozott, de azt már most sok példa jelzi: az előírások kicselezése egyszerű feladat. (Túlárazott „szponzori” megállapodásokkal eltüntethető a mínusz, s kozmetikázható a költségvetés.)

Persze a kézilabda-szövetség aligha gondolkodik a beavatkozáson, mert az új piaci szereplők annyit fektetnek a sportágba, amennyi korábban elképzelhetetlen volt, s ez – főként az aktuális gazdasági helyzetben – rövid távon mindenképpen hasznot hajt.

Az pedig csak néhány év múlva derül ki: a sportág megfizet-e azért, hogy az arab „költők” munkába álltak...

Sao Paulo, Doha, Párizs

A Katarban edzőtáborozó PSG a dohai Iszlám Múzeumban bemutatta Lucas Mourát, akit az idén a harmadik legjobb Dél-Amerikában játszó labdarúgónak választottak az El País hagyományos voksolásán.

(Az első a tavalyi győztes Neymar lett.) A párizsi futballcsapat legalább 40 millió eurót fizetett a húszéves, huszonkétszeres brazil válogatott játékosért a Sao Paulónak.

Párizsi páros: Samuel Honrubia és Mikkel Hansen