Amúgy hajszálon múlt, hogy a Real Madrid nem tart ott, ahol a brit csapat, mert a Bernabeu stadionban a 87. percben még a City vezetett 2-1-re, aztán a fordulatos találkozót a „királyi gárda” nyerte 3-2-re.

Így van a Real Madridnak most hét, manchesteri vetélytársának pedig két pontja. Ezzel együtt – a brit lapok szerint – „Mancini még bízik a csodában”. A City edzője másban már nem nagyon reménykedhet, noha emelkedetten beszélt arról, hogy „Balotelli lehet a mi Cristiano Ronaldónk”. (Az ilyesmire van fülük az angol város szurkolóinak, hiszen a portugál csatárról arrafelé azt tartják: „Made in Manchester.”) A tréner szerint „Mario a pályán kívül klassz fickó, csak hajlamos megfeledkezni arról, hogy milyen fontos számára a hivatása. De biztos vagyok benne: előbb-utóbb ráébred erre.”

A ma esti meccsről a szakvezető azt mondta: „Ahhoz, hogy felülmúljuk a Real Madridot, nagyon jól kell védekeznünk, mert az ellenfélnek van három-négy olyan játékosa, aki bármelyik pillanatban eldöntheti a meccset. Drukkereink sokat várnak tőlünk az Aston Villával szemben aratott 5-0 után, de – bármilyen szép volt is a legutóbbi győzelmünk – az az eredmény szerdán egyáltalán nem számít.”

Ami azt illeti, a Real Madrid szintén „ötössel” készült – 5-1 a Bilbaóval szemben –, ám a fehérek köreiben még annyi elégedettség sincs, mint a Manchester City berkeiben. A csapat csak egy pontot tudott szerezni a Dortmund elleni BL-mérkőzéseken, míg a bajnokságban nemhogy nyolc pont hátrányban van az örök rivális Barcelonával szemben, de még az Atletico Madrid is megelőzi. José Mourinho szakvezető ugyan azzal „fenyegeti” Európát, hogy „ha csak másodikak leszünk a csoportban, akkor reszkethet az a csoportelső, amely velünk kerül össze a legjobb tizenhat között”, ez azonban nem több a portugál edző szokásos pufogtatásainál, mert az efféle mondatok a legkevésbé sem ellensúlyozzák az elsőség esetleges elvesztését. (Azért esetleges, mert pillanatnyilag ugyan a Dortmund áll az élen, de két forduló még hátravan.)

A Real Madrid egyébként ötödször jár európai kupamérkőzésen Manchesterben, ám először lesz a City vendége. A Uniteddel szemben két BEK-elődöntőt (1957, 1968) és két BL-negyeddöntőt (2000, 2003) játszott az Old Traffordon, ahol egyszer-egyszer nyert, illetve kikapott, és kétszer döntetlent ért el (miközben a négy párharcból háromszor továbbjutott). A 2000-ben kivívott 3-2-es diadala mindenekelőtt Fernando Redondónak a harmadik spanyol gólt megelőző, örökbecsű cseléről, a 2003-ban elszenvedett – a négy közé jutás szempontjából győzelemmel felérő – 4-3-as vereség pedig a fenomén Ronaldo káprázatos mesterhármasáról maradt emlékezetes.

Hogy most kié lesz a főszerep? Mielőtt bárki rávágná, hogy megint valamelyik madridié, vegye figyelembe: a City 2008 ősze óta őrzi hazai veretlenségét az európai tornákon, sorozatban tizenkilenc kontinentális kupameccset játszott Manchesterben vereség nélkül. De most – a házigazdák szempontjából – a döntetlen semmire sem jó. Azaz a tizenkilencre kétségkívül lapot kellene húzni.

Aki még bízik a csodában: Roberto Mancini, a Manchester City trénere