– Szilágyi Áron londoni kardaranya után nagyjából hetven kölyök jelentkezett nálunk, és a másik, szintén eredményes fegyvernemmel, a párbajtőrrel is legalább kétszer annyian akartak megismerkedni, mint a korábbi iskolaévek elején – magyarázza a sportvezető. – Később nyilván jó néhányan lemorzsolódnak közülük, s nem lesz mindenkiből Szilágyi, ám észre kell venni: az olimpiai sikerek rendkívül pozitív hatással voltak a sportág népszerűségére.

A hirtelen „csődület” azért némi gondot is okoz. A kezdő gyerekek immár annyian vannak, hogy két csoportra kellett osztani őket: amíg az egyik társaság a teremben gyakorol, a másik az atlétikai pályán kap játékos feladatokat. De vajon van-e elegendő szakember?

– Ebben a tekintetben jól állunk, és nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is – mondja Török. –Csupán néhány név a Vasas meghatározó trénerei közül: Somlai Béla, Szabó Bence, Kulcsár Győző.

Tényleg nem rossz...

Az elnökhelyettes úgy véli, az előző években mélypontra került magyar kardvívás beláthatatlanul sokat profitálhat Londonból. A nagyobb merítési lehetőség nagy valószínűséggel a nívó javulását eredményezi majd, nem beszélve arról, hogy a közvetlen hátország már most is reményt keltő eredményeket ér el: tavaly például junior világbajnoki érmet szerzett a magyar kardcsapat.

Ugyancsak biztató a jövőre nézve, hogy a rohamot nem csupán Szilágyi klubjában, a Vasasban tapasztalják: más fővárosi szakosztályok mellett a legnagyobb vidéki fellegvárban, Gödöllőn és további vidéki bázisokon is hasonlóan sokat kopogtattak az elmúlt hetekben.

Cselgáncsban eddig sem panaszkodtak különösebben a létszámhiányra, így aztán ebben a sportágban kevésbé érezhető az olimpián remeklő Ungvári Miklós, Csernoviczky Éva, Joó Abigél vagy Karakas Hedvig eredményeinek hatása. Ezzel együtt Pánczél Gábor, a KSI vezető edzője azt mondja: hozzávetőleg tíz százalékkal több az érdeklődő, mint a korábbi esztendőkben.

– A napokban hallottam egy tündéri esetről – meséli. – Egy apuka beküldte a szövetségbe azt a videót, amelyen kislánya a szoba közepén dzsúdós mozdulatokkal próbálkozik, miközben a tévében az olimpiát közvetítik. Ez alighanem minden szónál beszédesebb, és azt mutatja: nincs az a meggyőzés, toborzó, amely hatékonyabb lehetne a sikereknél.

A tréner szerint az eredmények hozadéka más módon is megmutatkozik. A legsikeresebb versenyzőket nemcsak a médiában „szedik szét”, hanem az iskolákban, élménybeszámolók, évnyitók, ünnepségek alkalmával is. E „marketing” szinte önmagától működik, s gondot legfeljebb az jelenthet, hogy ha a tendencia folytatódik, nem lesz elegendő tatami...

Magyar Zoltán, a lólengés kétszeres olimpiai bajnoka, a tornaszövetség elnöke is csatlakozik az előtte szólókhoz.

– Régebben az edzőkollégák sorra járták az iskolákat, hogy kiválasszák a legügyesebb gyerekeket, az idén viszont már házhoz jöttek a srácok. A legnagyobb klubokba, a Ferencvárosba, a KSI-be, a Honvédba naponta öt-hat új tornászreménység jelentkezik a szüleik révén megfogalmazott, legkevésbé sem titkos céllal: Berki Krisztiánná szeretnének válni. Ez elmondhatatlanul jó érzés, és köszönet érte nem csupán Berkinek, hanem az összes londoni sikerembernek.

Magyar szerint egyáltalán nem mellékes, hogy az olimpia főszereplői szinte kivétel nélkül rokonszenves, jó kiállású, a gondolataikat szabatosan megfogalmazni tudó fiatalok, akik nem egyszerűen sportolói teljesítményük nyomán váltak órák alatt példaképekké.

– Természetesen nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy a sporthoz most kedvet kapók közül nem mindenkiből lesz klasszis, sőt sokan egy idő után abbahagyják a versenyzést. Az azonban biztos: minden egyes perc, amelyet a tornateremben, a pályán eltöltenek, az épülésükre válik. S ha már annyit beszélünk a jövő nemzedékről meg arról, hogy a magyar sportnemzet: a mostani áradat végre nem lózung, hanem valóságos eredmény.

Szúrópróba. Edzés a Vasas vívócsarnokában