– Noha kezdettől tapasztaltam, hogy nincs minden rendjén, azt álmomban sem gondoltam volna, milyen mély ellentétek feszülnek a sportág meghatározói edzői, vezetői között. Azt hittem, a szembenállások elsimíthatók, sőt kiradírozhatók lesznek, s mindenkit meghallgattam, megpróbáltam egy asztalhoz ültetni, de nem sok eredménnyel jártam – magyarázza. A másik legfőbb gondként a siralmas anyagi helyzetet említi.

– Harmincmillió forintos hátralékkal vettem át az elnöki posztot, ráadásul a bevállalt nagy nemzetközi verseny, a World Tour sem hasznot, hanem további, jelentős mínuszokat termelt. A helyzet mostanra tarthatatlanná vált, így amikor hazajöttem az olimpiáról, döntésre szántam el magam: a hónap végéig az adósság nagy részét saját vagyonomból kifizetem, a még fennmaradó hányadot pedig legkésőbb decemberig szintén kiegyenlítem. Tudom, hogy ez a pénz belátható időn belül nem kerül vissza hozzám, de egyéb megoldás híján nem tehetek mást – mondja.

A gesztus annak ellenére sem kíván minősítést, hogy az elöljáró a tisztség elfoglalásakor még azzal biztatott: kiterjedt kapcsolatrendszere révén biztosan rendben lesz a kassza. Ugyanakkor a kérdés adott: ha a jelenlegi számlákat sikerül is lenullázni, a jelenleginél lényegesen komolyabb bevételek híján a tartozás menthetetlenül újra felgyülemlik. Pákh erre úgy reagál, ezzel tisztában van ő is, s a MOB-tól érkező összeg mellett változatlanul biztos az Orbán Viktor kormányfőnek eljuttatott kérelem kedvező elbírálásában, a póttámogatás megítélésében.

– Emellett két-három olyan megállapodás vár aláírásra, amely garantálhatja a masszív anyagi hátteret. Reményeim szerint ezek a pénzek hamarosan megérkeznek – említi.

Felvetem az elnöknek, hogy a MOB által éppen Londonban ismertetett koncepció szerint a tizenegy, jövőben „kiemelt” segítséghez jutó sportág között nem szerepel az asztalitenisz. Az indoklás alapján részint azért nem, mert versenyzői pont nélkül tértek haza az olimpiáról, részint pedig azért nem, mert a szövetségben kaotikus állapotok uralkodnak.

– Tudtommal csupán tervezetről van szó, s magam minden erőmmel azon leszek, hogy a kör bővüljön, a hazánkban tradicionálisan népszerű és korábban hallatlanul eredményes pingpong is tagja legyen a megkülönböztetett figyelemmel kísért sportágak klubjának. Csak egyetlen példa arra, milyen nagyszabású terveink vannak a holtpontról való elmozdulásra: az iskolaév kezdetétől tízezer kisdiákot vonunk be a megújított diákolimpiai rendszerbe. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy rendet kell tenni a szövetségben. A július eleje óta betöltetlen főtitkári állásra megvan a kiszemeltünk, aki szeptemberben el is foglalja a helyét. A szakmai irányítást négytagú, az eddig szembenállókat egymás mellé felsorakoztató grémium látja majd el, s ez ügyben máris pozitívum, hogy az érintettek kezet ráztak egymással, egyben ígéret tettek arra: elfelejtik a korábbi sérelmeket. De nincs is más út. Ha nem lesz összefogás, nem lesz asztalitenisz sem.