Gagarin 61, Vanczák 62
Úgy vagyunk, mint Gagarin 1961 áprilisában: az űrben jártunk, és kezdünk visszaérkezni a Földre. Az olimpia mámora után következik – szintén televíziós főműsorban – a magyar futball, amely szakmailag és morálisan messzebb van az ötkarikás színvonaltól, mint Budapesttől London. Két hétig megszoktuk, hogy az, amit képviselőink mondanak, messzemenően hiteles. (Még a vesztesek – vagy magukat annak – érzők szavai is.) Több évtizede tudjuk viszont, hogy az, amit a hazai labdarúgás köreiben híresztelnek, még köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Az MLSZ legfőbb erénye a programszervezés, illetőleg a barátságos meccsekre a megfelelő ellenfelek kiválasztása. Igen helyes lépés volt az olimpia kezdetére tenni az NB I nyitányát, mert így az nem zavart senkit, és megint roppant gondosan szemelte ki a válogatott vetélytársát a szövetség, hiszen ismét olyan csapatot lát vendégül a magyar nemzeti együttes, amelynek jó ideje nincs sikerélménye.
Az izraeli válogatott a legutóbbi hét mérkőzése közül hatot elvesztett; csupán Málta legjobbjait múlta felül, és kikapott Elefántcsontpart, Görögország, Horvátország, Ukrajna, Csehország, valamint Németország gárdájától.
Lipcsei produkciójára (0-2) jellemző, hogy „német csúcsot” állított fel az együttes, mert tizenhárom osztályozott labdarúgója közül kilencnek – Spunginnak, Tibinek, Ben Haimnak, Gershonnak, Benayounnak, Yadinnak, Schechternek, továbbá a csereként beküldött Refaleovnak és Damarinak – a legrosszabb érdemjegyet, az 5-öst adta a Kicker sportmagazin. Nem csoda, ha Izrael garnitúrája csupán a nyolcvankettedik helyet foglalja el a FIFA világranglistáján; előtte Haiti meg Trinidad és Tobago, mögötte Jordánia és Irak található…
Ilyen partner pompás.
Ezzel együtt túlzás lenne kijelenteni, hogy csak a győzelem elfogadható, mert hazánk fogyatkozó labdarúgóbarátai emberemlékezet óta kénytelenek beérni a kicsivel, ennélfogva nem kavarna hullámokat az sem, ha nem sikerülne nyerni a könnyű nyári próbajátékon, amelyen a mindössze huszonnyolc esztendős szlovák játékvezető, Kruzliak dirigál. A diadalra azonban kétségkívül megvan az esély, s ha pályára lép, Vanczák Vilmos mindenképpen nyertes lesz: az immár 62-szeres válogatott hátvéd az örök rangsorban legutóbb lehagyta Mészöly Kálmánt és Détári Lajost, ezúttal pedig Göröcs János elé kerülhet. Egyéb tét nincs, pontosabban annyi van, hogy – két szerény döntetlen (Bulgária 1-1, Írország 0-0) után – első idei hazai győzelmét szerezheti meg a magyar együttes.
A műsorkészítők már megtették a magukét.
MAGYARORSZÁG IZRAEL
Barátságos mérkőzés, Puskás Ferenc stadion, 20.30 (tv: m1). Jv.: Kruzliak (szlovák).
Magyarország: Bogdán (7-szeres válogatott) – Vanczák (62), Juhász (71), Korcsmár (8), Halmosi (33) – Koman (20), Varga (13), Pintér (10), Szakály (2), Dzsudzsák (44) – Szalai (9).
Izrael: Dudu Avat (64) – Spungin (16), Tibi (2), Ben Haim (67), Gershon (12) – Benayoun (88), Natcho (16), Yadin (8), Refaleov (17), Melikson (5) – Schechter (13).
