Életre szóló élménnyel távozott szombat este a huszonhárom órával később már a záróünnepségnek helyet adó Olimpiai stadionból az azt zsúfolásig megtöltő 80 ezer néző. Bár nem az 5000 méteres síkfutás volt a befejező versenyszám, a hangulatot jól érzékelő rendezők utoljára hagyták annak ünnepélyes eredményhirdetését. Ugyanúgy, mint egy héttel korábban, amikor Nagy-Britannia háromnegyed óra leforgása alatt három atlétikai aranyat szerzett, a közönség szívét leginkább Mo Farah teljesítménye ragadta meg. A szomáliai vérontás és éhezés elől nyolcéves gyerekként a szigetországba költöző sportoló lett az első brit, egyben a történelemben mindössze a hetedik futó, akinek 5000 és 10 000 méteren sikerült az olimpiai duplázás. Brit rajongói felállva, a Union Jack zászlóval és „Go Mo!” feliratot viselő transzparensekkel biztatták a kitűnően taktikázó, a futam jelentős részében hátul kullogó, igazán csak az utolsó 600 méteren belehúzó versenyzőt, és senki nem mozdult a tribünökről, amíg fel nem csendült tiszteletére a God Save the Queen. Igaz, a hatalmas kivetítővásznakon jól látszott, hogy nem énekelte a hazai nézőkkel annak szövegét. Az első értékelések szerint az áttöréséért jelentős áldozatokat hozó, szeretteitől a magaslati felkészülés miatt gyakran távol maradó huszonkilenc éves futó egy sorba került az 1952-ben triplázó csehszlovák Emil Zatopekkel, illetve az 1972-ben és 1976-ban négy aranyat szerző „repülő finnel”, Lasse Virennel.

Az este másik hőse, a magát már 200 méteres győzelme után „élő legendának” és a „legnagyobbnak” kikiáltót Usain Bolt is gyorsan megértette, hogy nemcsak fantasztikus világrekordot felállító, a 37 másodperces határon belülre kerülő 4×100 méteres váltótársaival, Nesta Carterrel, Michael Fraterrel és Yohan Blake-kel, hanem Farah-val is osztoznia kell a reflektorfényen. A játékok jelképévé válhat, amint Usain és Mo együtt áll a pódiumon, utánozva egymás immár ikonikus ünneplési rítusát. A stadionban egyébként egy percre megfagyott a levegő, amint a kivetítőkön láthatóvá vált, hogy a sárga stafétabotot tartó Bolt látható vitába keveredett egy versenybíróval. Mint később kiderült, nem kellett attól tartani, hogy a jamaicai négyes szabálytalanul váltott, hanem a hivatalos közeg elutasította Boltnak az összesen immár hatodik olimpiai elsőségét szimbolizáló darab megőrzésére vonatkozó kérését. A diszkvalifikáció így sem maradt el: a vétkesek az így a bronzéremtől eleső kanadaiak voltak, akik a sportszerűtlenség határait súroló haraggal reagáltak a döntésre. Az országos rekordot megdöntő USA-kvartett (Trell Kimmons, Justin Gatlin, Tyson Gay, Ryan Bailey) nem tudta visszafordítani a történelem kerekét: míg az amerikaiak Sydney előtt tíz nyári olimpiából hétszer nyerték meg a 4×100-as férfiváltót, addig azóta egyszer a brit, egyszer a jamaicai team múlta felül őket. A brit sportszeretők elégedettsége addig nem lehetett teljes, míg egyik kedvencük, a tizennyolc éves Tom Daley nem szerzett érmet, még ha az bronz volt is. A fiatal versenyző a toronyugrásban váltotta be nemcsak a hozzá fűzött reményeket, hanem egy évvel ezelőtt hosszú szenvedés után agytumorban fiatalon elhunyt édesapja álmát.

Még nem múlt el az olimpia – hátravolt egy teljes versenynap, nem beszélve a több mint négyezer előadót magába foglaló vasárnap esti záróünnepségről és jelképes stafétabot-átadásról Rio de Janeirónak –, amikor David Cameron kormányfő bejelentette:Lord Coe-t, az olimpia „építészét” kinevezte a játékok örökségének gondozójává. A hagyatékügyi megbízott működési területe rendkívül szélesnek ígérkezik. Az 1980-ban és 1984-ben duplázó olimpiai aranyérmes középtávfutó felelősségéhez tartozik az iskolai testnevelés fellendítése éppúgy, mint az elit sport színvonalának további emelése, az olimpiai mozgalomhoz fűződő üzleti lehetőségek feltárása és kiaknázása, az Olimpiai Park létesítményeinek-jövőjének megnyugtató elrendezése, továbbá annak a lelkesedésnek az ápolása és újabb jótékony célok felé terelése, melynek szellemében több százezer önkéntes jelentkezett, a kiválasztott hetvenezer pedig két héten át szüntelenül mosolyogva, hallatlan előzékenységgel végezte társadalmi munkáját. A The Sunday Timesban megjelent cikkében és a BBC vasárnap reggeli tévéműsorában nyilatkozva Cameron „varázslónak” nevezte a korábbi konzervatív parlamenti képviselőt. Coe örömmel fogadta a megtisztelő felkérést, szerényen hozzátéve, hogy az olimpia sikere „nem egy emberen múlott”, most pedig „az egész nemzetnek az örökség mögé kell állnia”. Egy frissiben, a ComRes által elvégzett közvélemény-kutatás szerint a britek 68 százaléka szintén úgy gondolja, hogy Lord Coe kitűnő munkát végzett. Ennél is fontosabb az a pollüzenet, mely szerint az emberek 59 százaléka az olimpiának köszönhetően jobban érzi magát a bő rében Nagy-Britanniában.

Lord Coe magától értetődően hangsúlyozta, hogy a szervezőbizottság még csak feladata teljesítésének feléhez ért: a második felvonás, a paralimpia augusztus 29-én veszi kezdetét.

Jó Bolt