Ló helyett karosszék
Huszonnégy éve izgult jobban, vagy most?
Összehasonlíthatatlan a két szerepkör, ám a felelősség tekintetében mégiscsak akad azonosság. Ebből fakadóan viszont nyilvánvaló, hogy most van több bizonytalanság bennem, hiszen Szöul előtt tudtam, mire vagyok képes, és kizárólag rajtam, nem pedig másokon múlott a megítélésem. A munkatársaimmal, amit tehettünk, azt tisztességgel elvégeztük London előtt, ám odakint már csak szurkolók leszünk, olyasvalakik, akik együtt izzadnak a sportolókkal, de segíteni már nem tudnak nekik.
A négy évvel ezelőtti pekingi játékokon minden idők leggyengébb szerepléseinek egyikét produkálta a magyar csapat. A mostani küldöttség erősebb?
Maradjunk annyiban: nem rosszabb. Pekingben nagyon nem jött ki a lépés, pechszéria is sújtott bennünket. Londonba kisebb létszámú csapattal utazunk a négy évvel ezelőttinél, de azt gondolom, sok az olyan versenyzőnk, aki akár a győzelemben is reménykedhet. Tíz-tizenkét esélyes sportolót is föl tudnék sorolni, ám természetesen tisztában vagyok vele, irreális lenne arra gondolni, hogy mindannyian célba is érnek. Ugyanakkor akadnak olyan versenyzőink is, akik nem favoritok, de bármikor szerezhetnek meglepetést. Meggyőződésem, hogy előnyös számunkra a játékok helyszíne, az, hogy ismét Európában rendezik az olimpiát. Azt viszont mármost, a rajt előtt nyomatékosítani szeretném: a magyar sport általános helyzetén semmit sem változtat, hogy miképpen szerepelünk Londonban.
Rosszabb a helyzet, mint 2008-ban volt?
Ezt semmiképpen nem mondanám, inkább úgy fogalmazok: más. Most a rendszer újraépítésének időszakát éljük, s ehhez értelemszerűen időre van szükség. Az úgynevezett látványsportok máris sokat profitálnak a társaságiadó-kedvezményekből, és az a tervünk, hogy a jövőben további sportágakat vonjunk be a kiemelten támogatottak körébe. Mivel most szinte minden az utánpótlás-nevelésről, a fiatalok sportolási feltételeinek javításáról szól, a befektetések csak később térülhetnek meg. Mondjuk, a nyolc év múlva esedékes olimpián.
Mi okozná a legnagyobb csalódást Londonban?
Ez nem is kérdés: ha bármely versenyzőnket doppingoláson érnék. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy semmiképpen ne ismétlődhessen meg az athéni szégyen, ezért aztán mélységesen elkeserítene, ha mégiscsak azzal kellene szembesülnünk: megbukott valaki.
Szerencsésebbnek tartaná magát, ha nem negyedszázada készülhetett volna olimpiára, hanem most?
Nem. A világ, azon belül a sport is elmondhatatlanul sokat fejlődött. És az én akkori lólengésgyakorlatom ma alig-alig érne valamit.
