Spanyol az álom is
IKER CASILLAS. Százharminchét válogatott fellépése közül száz győztes meccs volt. Érthető, ha a világ legkiegyensúlyozottabb kapusa. Ilyen társaság mögött nincs izgalom... De megfordítva is igaz: ilyen kapus előtt sincs.
PHILIPP LAHM. Balbekket játszott a tornán, amelyen kiemelkedő jobbhátvéd nem volt: az UEFA All Star-keretébe tíz spanyol került be, Arbeloa viszont kimaradt. Ezért tettük át a 91-szeres német válogatott védőt balról jobbra, ahogyan Prandelli olasz szövetségi kapitány is bevetette Balzarettit a jobb oldalon.
GERARD PIQUÉ. Régebben azt írták volna róla: egyszerűen, sallangmentesen játszott. Már amennyire egyszerű, hogy – különösebb fakszni nélkül – leszerelte azt, aki néha arra járt.
SERGIO RAMOS. Világklasszissá fejlődött: immár Piqué rendíthetetlenségével játszik, sőt a „tiki-takában” is részt vesz. Olykor alárúgva küldi a hálóba a tizenegyest: ez mind a lehiggadását, mind a technikáját illetően jellemző momentum.
JORDI ALBA. Az Eb talán legnagyobb felfedezettje. Még csak tizenegy alkalommal szerepelt a válogatottban, de úgy, hogy számára ez is álomtizenegy. A kontinenstornán megalapozta helyét a nemzeti együttesben és új klubjában, a Barcelonában is.
DAVID SILVA. Mindig finom futballista volt, ám most a fővezérek közé emelkedett. Xavi és Iniesta szintjén passzolt, az írek elleni gólja pedig az Eb legragyogóbb one man show-inak egyike volt.
XAVI HERNANDEZ. Úgy került be a „Dreambe”, hogy 115 válogatott mérkőzése közül nem az Eb-n játszott hat meccse volt a legjobb – mondanánk mi. Közben azért felidézzük a döntőben Jordi Albának adott passzát meg azt, hogy 4-0 volt az olaszok ellen... Szóval lehet, hogy ő másként gondolja.
ANDREA PIRLO. Első „királysága” idején játszott oly nagyszerűen, mint most. A 2006-os világbajnok azonban nem lett Európa-bajnok, mert a spanyolok a döntőben még egy ilyen klasszisú játékost sem engedtek a labdához érni. Ám addig Itália legendás karmestereinek színvonalán vezényelt: áradt az opera...
ANDRES INIESTA. A kontinenstorna legértékesebb labdarúgójának választották, ami annyit tesz, hogy őt látták a spanyol csapat legjobbjának. Ennyi virtuóz közül kitűnni: az egyéni Európa-bajnoki címmel felér.
CRISTIANO RONALDO. Nélküle átlagos csapat lenne a portugál. Vele majdnem a döntőbe jutott. Olykor egy ember is jelenthet több polcot, ha az az ember úgy tud futballozni, mint „CR7”.
CESC FABREGAS. Középpályásból „szellemcsatárrá” vált, és bebizonyította: a nagy játékost nem a szerepkör, hanem az alakítás minősíti. Ugyanazt lehet mondani róla, mint a spanyol együttes hangulatáról: jó a szellem.
VICENTE DEL BOSQUE. Derűs, kizökkenthetetlen, nagy formátumú szakvezető. Lát a kispadon, ahogyan Iniesta a pályán. Az öltözőben pedig a világ legjobb csapatának labdarúgóihoz beszél. Szokása szerint halkan. Nem kell kiabálnia, hiszen játékosai tudják: még a legnagyobbaknak is van mit mondania.
