Enni és inni ugyanis csak úgy lehet, ha száz zlotyért (nagyjából 25 eurórért) vesz az ember egy speciális kártyát, melyről minden fogyasztás után lehívják a megfelelő summát. A paypass jó esetben két napig kitart, utána újat kell venni. (Pénzzel senki nem fizethet, kivéve egyetlen helyet: az Euro 2012 hivatalos ajándékboltját.) Márpedig nem túlzás azt állítani: bizony nem minden lengyel fiatal áll olyan jól, hogy az Európa-bajnokság tizenötödik napján is ugyanúgy leszurkolja a százast, ahogyan azt a harmadikon tette... (A belépés amúgy ingyenes, de kinek van kedve étlen-szomjan azt nézni, hogy mások milyen jóízűen falatoznak vagy kortyolják a kólát, a sört?)

Ráadásul az együttlét örömét (értsd: a zónában) jelentősen mérsékli, hogy nincs már versenyben a hazai válogatott sem lengyel, sem ukrán részről. S a két országban bármennyire igyekeznek is azt sulykolni rendületlenül, hogy az Euro 2012 megrendezése maga az áldás, a kontinenstorna legfőbb különlegessége – pláne, ha az oroszok gyors kivonulását is idevesszük – alighanem az, hogy ezúttal Keleten ment le a Nap.

Nyugaton a helyzet változatlan.

A német együttes sorozatban a tizennegyedik sikerét aratta tétmeccsen azóta, hogy a 2010-es világbajnokság harmadik helyéért vívott találkozón 3-2-re nyert Uruguay csapata ellen. Joachim Löw szövetségi kapitányi mérlege impozáns: 55 győzelem, 13 döntetlen, 12 vereség. De aranyérmes szereplés még nincs az eredmények között, és emiatt már nagy a hiányérzet Németországban... Löw azonban azt mondja, nyugodt: „A pulzusom mindig hatvan és hatvanöt között van.”

A szakvezető nyilván azért sem ideges, mert a negyeddöntőben olyan ellenfél vár csapatára, amely soha nem győzött Németország legjobbjai ellen. A görögök ötször kikaptak, háromszor döntetlent értek el a Nationalmannschafttal szemben, s bár az „ikszek” egyike (0-0) az 1980-as Európa-bajnokság csoportmérkőzésén született, azt a tornát végül az NSZK nyerte. De korántsem csak a múltra gondolt a német csapatkapitány, Philipp Lahm – már, ha gondolt a múltra egyáltalán –, amikor kijelentette: „Kétségkívül mi vagyunk a favoritok.” Mats Hummels hasonlóképpen fogalmazott: „Nagyobb terveink vannak annál, mint hogy megálljunk a legjobb nyolcnál.”

A németek előkészületeire jellemző, hogy Löw a hét elején szabadnapot adott játékosainak, akik barátnőikkel, feleségeikkel sétáltak Gdansk óvárosában vagy felkeresték Sopot fürdőhelyét. Volt gyrosparti is (mintha a görögöknél lennénk!), ám szerdán a kapitány már azt mondta: „A vakációnak slussz!” A (nem ettől) népszerű trénert most senki nem hívja „kancellárnak”, mégpedig azért nem, mert pénteken – először az Európa-bajnokságon – személyesen tekinti meg honfitársai találkozóját a hölgy létére szívesen szurkoló Angela Merkel. Az új görög miniszterelnöknek, Antonisz Szamarasznak még nincs érkezése az Eb-re, ám Szamarasz lesz a belül gyönyörű, kívül viszont félkész környezetével meglepetést kiváltó gdanski arénában: a névrokon játszik majd támadó futballistaként a bal oldalon.

A görögök egy Varsóhoz viszonylag közeli – a fővárostól harmincnyolc kilométerre lévő – szállodából utaznak Gdanskba, és tekintettel vannak országuk nehéz gazdasági helyzetére, mert a harminc biztonsági emberrel őrzött hotel csak négycsillagos. Az átmeneti lakók elképzelései viszont osztályon felüliek, mert még véletlenül sem értenek egyet azzal, hogy nincsenek esélyeik. Dimitrisz Szalpingidisz, aki akár a gárda kabalafigurája is lehetne – mert ha gólt szerzett a válogatottban, az együttes nem kapott ki –, a legcsekélyebb félelem nélkül mondta: „Nem hiszem, hogy a németek elleni mérkőzésünk lesz az utolsó ezen az Eb-n. Nálunk huszonkét harcos van, aki elszánt ugyan, de hideg fejjel, körültekintően megy a csatába.” (Azért huszonkettőt említett, mert a lengyelek elleni varsói nyitányon megsérült, majd Augsburgban megoperált Avram Papadopulosz már nem lehet a keretben.)

Az első meccsen tizenegyest rontó, az oroszoknak viszont győzelmet és továbbjutást érő gólt rúgó, százhúszszoros válogatott Jorgosz Karagunisz pénteken nem lesz görög „katona”, mivel eltiltását tölti, ám a helyetteséül kiszemelt Grigorisz Makosz (noha csak tizedannyi alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, mint a csapatkapitány) szintén nem aggódik: „Szerintem a legnehezebb meccsünkön már túl vagyunk.” Hozzátette: az a lengyelek elleni volt, és feltehetően arra gondolt, hogy a premieren „kettős” mérkőzést kellett vívniuk a görögöknek, egyet a vendéglátók válogatottjával, egyet pedig Velasco Carballo spanyol játékvezetővel.

Nem csoda, ha – Kassai Viktorhoz hasonlóan – az ibériai sporttársnak sincs dolga már az Európa-bajnokságon...

Azért Makosz helyében óvatos lennék ezzel a legnehezebb meccsel, mert a péntek esti ellenfél a kontinenstorna leginkább összeszedett együttesének tetszik. (És nem ám innen-onnan összeszedettnek...) Abban a csoportban szerzett kilenc pontot, amelyet méltán tartott mindenki a legerősebbnek, s úgy nyújtott százszázalékos teljesítményt, hogy – megítélésem szerint – nem adott ki mindent magából. Masszív, kulturált, erőt sugárzó csapat a német, bár Löw úgy véli: a kvalitások tekintetében még mindig Spanyolország válogatottja az első. (Slaven Bilic horvát kapitány más véleményen van: szerinte négy vagy két évvel korábban „éhesebb” volt a címvédő csapat, és gyorsabban játszott, mint ahogyan a mostani tornán futballozik.)

A küzdőképességet – valamint a taktikai fegyelmet – illetően persze a görögök is figyelmet érdemelnek, mert többszörösen vert helyzetből jutottak el a negyeddöntőig: a lengyelekkel szemben – a már említett mostoha körülmények között – tíz játékossal egyenlítettek, majd a kihagyott tizenegyessel győzelemtől fosztották meg önmagukat, hogy alighanem ennek hatására hat perc alatt két gólt kapjanak a csehektől. Senki nem hitte volna, hogy innen felkapaszkodnak, de – a 2004-es Európa-bajnoki címük óta először – mérkőzést tudtak nyerni az Eb-n, azaz „visszajöttek”, itt vannak.

Az egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz melegük, de mediterrán klímára nem számíthatnak. Gdanskban már csütörtök délután is csak tizenöt fok volt a hőmérséklet, és esett az eső. Hasonlók a kilátások péntek estére is, ami rossz hír a szurkolóknak, mert megint lehet bandukolni pocsolyákban-patakokban (a stadiontól visszafelé már sötétben). Nekem két cipőm ment tönkre e „vízi túrák” következtében, ám nem teljesen negatív a mérlegem, mivel az Euro 2012 szervezőitől – sok kollégámmal együtt – kaptam egy esőkabátot. A haj és a zakó nem ázik...

De mit csináljak mezítláb?

Thomas Müller: kóstoló a fő fogás előtt