Példa erre a párizsi Grand Slam-viadal is, amelyre nem kevesebb,mint 19 nemzet delegált versenyzőt a legjobb 32 játékos közé. Némi orosz fölény (öt játékos) azért érződik, de három-három szereplővel ott sorakoztak a spanyolok és az olaszok, valamint a nem éppen salakpályás specialistának számító amerikaiak.

Hogy ki nevet a végén? A nagy számok törvénye, no meg az aktuális produkció alapján orosz győztesre tippelnénk (Sarapova és Kuznyecova egyaránt befuthat), no de hol lehet itt állandósult formáról beszélni?!

Az ugye még érthető, hogy a francia Razzano kisasszony a Serena Williams elleni thriller, az idegileg és fizikailag is minden tartalékot elhasználó háromórás meccs után képtelen összeszedni magát az újabb s könnyebbnek ígérkező akadálynál (vereség a holland Rus ellen), de ki ad magyarázatot a Venus-verő Radwanska mélyrepülésére?

A világrangsor 3. helyén álló krakkói hölgy Dubai, Miami és Brüsszel trófeáival érkezett Párizsba, titkos esélyesnek tartották, s ennek megfelelően szerepelt eddig, lesöpörve a pályáról többek között a volt világelső idősebbik Williams nővért. Aztán következik a Kuznyecova elleni pénteki mérkőzés, s a lengyel fiatal árnyéka önmagának. Ideges, passzív és tanácstalan. A túloldalon pedig az orosz, aki dicső múlttal (2004: US Open-bajnok, 2006: finálé Párizsban, 2009: Roland Garros-bajnok), ám silány idei produkcióval érkezett a francia fővárosba (rajtvereség Dubai, Miami, Madrid és Róma nagy tornáin).

S Párizsban kiderült, hogy (Sámsonnal ellentétben) az ő ereje nem a hajában van: új imázsa, a rövidre vágott, fiús frizura, a hajnyírás megszabadította minden gondtól, s visszaadta fizikai és lelki erejét – utóbbira utal a karjára tetovált jelmondat is („Pain doesn’t kill me, I kill the pain!”), ami nagyjából azt jelenti, hogy nem számítanak a szenvedések, ő legyőzi a kínokat is. Kuznyecova hetven perc alatt elintézte ellenfelét (6:1, 6:2).

Ennyi idő előző este – egy másik összecsapáson – még egy játszma megvívására sem volt elég, nem beszélve ugye a rétestészta hosszúságúra nyújtott döntő játszmáról. A 206 centis amerikai szervakirály, a férfi tornán 11. kiemelt Isner számára nem ismeretlen a végeláthatatlan mérkőzés, hiszen 2010-ben Wimbledonban három napon átívelő, 11 óra és 5 percnyi „tiszta” játékidős meccset vívott Mahut ellen (6:4, 3:6, 6:7, 7:6, 70:68), így aztán a mostani, „csupán” 5 óra 41 percig tartó salakcsata egy másik francia ellen sakknyelven szólva rapid partinak számított (Mathieu 6:7, 6:4, 6:4, 3:6, 18:16-ra nyert).

Elgondolkodtató persze, hogy szabad-e ennyire kifacsarni a teniszezőket, valóban élvezi-e a néző a vánszorgók vonaglását, s a végkimerülés közelébe került szervezet tud-e regenerálódni az egynapos pihenő alatt. A spanyol Granollers (20.) mindenesetre nem bánkódott az éjszakába nyúló csata láttán – ő lesz Mathieu ellenfele.

A hazai publikum mindenesetre dörzsölheti a kezét, hiszen Tsonga már ott van a 4. fordulóban, s szombaton Mathieu meccse mellett a Beneteau (29.)–Tipszarevics (szerb, 8.) és a Gasquet (17.)–Haas (német) összecsapáson is lehet szurkolni a trikolór sikeréért. A hölgyeknél a címvédő kínai Li Na (7.) és a feltörekvő amerikai McHale, valamint a 2010-es bajnoki címe, továbbá tavalyi döntős szereplése jogán tiszteletbeli párizsinak számító olasz Schiavone és a nemrégiben a budapesti tornán is látott üzbég-amerikai Lepchenko csatája ígérhet élvezetes küzdelmet.