Manchester vagy Manchester

Vasárnap délután, helyi idő szerint három órakor futnak ki egyszerre és ebben az évadban utoljára a labdarúgó Premier League csapatai, és ezzel az elit liga húszéves történetének legváltozatosabb, legizgalmasabb szezonjainak egyike fejeződik be.

Több kérdés eldöntése maradt a záró kilencven percekre. Nincs lejátszva a bajnoki cím, mely a jobb gólkülönbségével listavezető Manchester City és a hetek alatt nyolcpontos előnyt elveszítő Manchester United között dől el. Az Arsenal (67 pont), a Tottenham (66) és a Newcastle (65) egyaránt megszerezheti a Bajnokok Ligája főtáblájára jutást jelentő harmadik helyet, illetve befuthat negyedikként, ami elvileg a BL-selejtezőhöz elég. De ha a Chelsea a Bayern május 19-i müncheni legyőzésével elnyeri a legértékesebb európai klubtrófeát, akkor az Európa Ligába tolja át a Premier Liga negyedikjét. A tabella másik végén két, egykor szebb napokat látott gárda, a Wolverhampton Wanderers és az 1995-ben bajnoki címet szerzőt Blackburn várja, hogy a Bolton vagy a QPR csatlakozik-e hozzá a Championshipben.

Sir Alex Ferguson csak magát és fiait okolhatja a méltatlan helyzetért, hogy Mark Hughestól remél szívességet a vörös ördögök huszadik bajnoki címének megszerzéséhez. A Manchester City ellen az Etihad Stadionban fellépő Queen’s Patrk Rangers jóképű ősz edzőjének több oka van rá, hogy mindent elkövessen a győzelemért. Mindenekelőtt a nyugat-londoni csapat túlélésére kell gondolnia, de a törlesztés vágya is hajthatja, hiszen a világ legdrágább csapatának éléről 2009 decemberében – történetesen a Chelsea legyőzése után – eltávolította az abu-dzabi tulajdonos, hogy felszabadítsa a pozíciót az MC-t azóta is irányító Roberto Mancini számára.

Ráadásul a Sparky becenéven emlegetett tréner tizenöt éves korában a Manchester Unitedben kezdte pályafutását, és – rövid barcelonai, valamint müncheni megszakítással – másfél évtizedet húzott le az Old Traffordon, az utolsó hét esztendőt Sir Alex alatt. A nyolccal jobb gólkülönbséggel vezető Citynek a döntetlen is tökéletes ahhoz, hogy – 1968 óta először – végre bajnoki elsőséggel hálálja meg Mansour sejk eddig befektetett csaknem egymilliárd fontját, valamint a szurkolók kitartását. Ha netán elfelejtette volna, a pszichológiai hadviselés mestere, Sir Alex felvezető sajtónyilatkozataiban emlékeztette Hughest arra, milyen „etikátlan körülmények között” tették ki a szűrét.

A skót orákulum tudja, hogy a „lármás szomszédoknak” összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélyük, de persze nem zárja ki, hogy a United, mint korábban három alkalommal is, újra az utolsó napon arat diadalt. Sir Alex az MU „kötelességének és felelősségének” nevezte, hogy a csapat minden tőle telhetőt megtegyen, és három pontot szerezzen a Fény stadionjában, Sunderlandben. A mindig aggodalmaskodó, ritkán mosolygó Mancini nem hajlandó inni a medve bőrére, legfeljebb annyit ismer el, hogy ezúttal a hosszú ideig „alsóbbrendűnek” tekintett City a favorit.

Az „európai” helyezésekért küzdő csapatok közül idegenben játszik az Arsenal és a Newcastle, míg az ágyúsok észak-londoni riválisa, a Tottenham a Fulhamet fogadja. Az Arsenal a West Bromwich Albion ellen fejezi be hullámvasútszerű évadát. A közép-angliaiak ugyan nem kerülhetnek előrébb a tizedik helyről, ám búcsúzó, hétfőn már angol szövetségi kapitányként munkába lépő edzőjük, Roy Hodgson emelt fővel szeretne távozni. A Newcastle semmilyen kegyelemre nem számíthat az Everton részéről, hiszen a Mersey-parti csapat nem könnyen mond le arról az elégtételről, hogy megőrizze előnyét helyi vetélytársával, a Liverpoollal szemben.

Ha van találkozó, amelynek semmilyen tétje nincs, az a Chelsea–Blackburn mérkőzés. A „kékek” se feljebb, se lejjebb nem kerülhetnek a hatodik helyről; ehhez hasonlóan szánalmas eredményt legutóbb 2001-ben és 2002-ben, még Claudio Ranieri idején produkáltak. Benne van a pakliban az is, hogy az átmeneti tréner, Roberto di Matteo az FA Kupa megszerzése ellenére utoljára foglal helyet a Stamford Bridge kispadján. Ám ha a Chelsea nyerne a BL-döntőn, Roman Abramovics aligha tehetne mást, mint hogy véglegesíti az olasz maestrót, noha szíve szerint Pep Guardiolát győzné meg: „Blue is the colour”, azaz a kék a szín.

Német csúcs

Az idén pontrekorddal Bundesliga-győztes, huszonnyolc egymást követő bajnoki mérkőzésen veretlen Dortmund és az egy hét múlva a Bajnokok Ligája döntőjében fellépő Bayern München találkozik a német futballkupa döntőjében. A ma esti meccset a berlini Olimpiai stadionban rendezik. A mérkőzést a Sport1 közvetíti (19.45.). A Manchester City-QPR és a Sunderland-Manchester United talákozót a Digi Sport Plus sugározza (15.55).

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.