Magyar sportirányítás: egy mindenkiért
A sporttörvény módosítása már korábban előirányozta a MOB hatáskörének bővítését, egyúttal rögzítette: az ötkarikás szervezet a magyar sport csúcsszerve lesz, amely a frizbiseket és a futballistákat éppúgy kontrollálja, mint az amatőr kocogók egyesületeit és a főiskolások bajnokságait. Az olimpiai bizottság alapdokumentuma pontról pontra fölsorolja a teendőket, s a terjedelmes lajstrom különös munkabírású és felkészültségű apparátust feltételez...
A szervezet ellátja például az ötkarikás központok szakmai felügyeletét, miközben a nyugdíjas olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes sportolók, azok özvegyei, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek erkölcsi és anyagi megbecsülésére is figyel. Gondozza a sporttémájú művészeti pályázati programokat, miközben kialakítja és működteti az utánpótlás-nevelés információs és továbbképzési rendszerét. Szervezi a részvételt a diák- és a főiskolai-egyetemi sport kiemelkedő nemzetközi sporteseményein, miközben fejleszti a nem olimpiai sportágakat és a fogyatékosok testkultúráját. És akkor Londont még meg sem említettük...
Egyelőre nehezen képzelhető el, hogy egyetlen szervezet képes ellátni ennyi, alapjaiban különböző feladatot.
Persze fölöttébb logikus megoldásnak tetszik a decentralizáció, azaz a munka alacsonyabb szintre helyezése, ám ez esetben az egész átalakulás lényege veszik el, mert a sportirányítási reform éppen a központosítást tűzte ki célul. Ennek eredményeként szűntek meg a köztestületek, a paralimpiai sportolókért, a nem olimpiai szakágakért vagy a szabadidősportért felelős szekciók, amelyek a MOB szakmai tagozataiként működnek tovább.
A részlegek alelnököt jelölhettek az ötkarikás szervezetbe, ám az elöljárói poszt aligha biztosíték a megfelelő érdekérvényesítésre. Pedig korántsem mindegy, hogy kinek mekkora a befolyása a döntésekre, mivel – a sporttörvény előírásai szerint – a MOB határozza meg az állami sporttámogatás felosztási elveit, mi több, minden év június 30-ig a központi költségvetési támogatások elosztására vonatkozó javaslatot küld a sportpolitikáért felelős miniszternek. (A szakállamtitkárság szerepe csökkent, lényegében a MOB kormányzati képviseletére korlátozódik.)
Az állami pénz felosztása tehát az ötkarikás szervezet feladata, minek következtében szép kihívás előtt állnak az amatőrök képviselői: az olimpiai mozgalom hazai emblémájának keretein belül kellene mind jobb pozíciót kiharcolniuk maguknak. Nem meglepő: a feltételek nem segítik őket céljaik elérésében. A közgyűlés 240 tagú: 121 személyt az olimpiai sportágak delegálnak, csupán negyvenen képviselik a tagozatokat, a többi a „maradék” szervezet delegáltja. Az alapszabály jóváhagyásához és módosításához a MOB-tagok minősített többségének igenje, azaz ötven százalék plusz egy szavazat kell. Értsd: az ötkarikás szekció lényegében egyeduralkodóvá vált a magyar sportban.
Igaz, ez eddig sem volt másként, ám a reform intézményesítette a magyar sport olimpia-központúságát. Kérdés: a versenysportra fókuszáló politika mennyire segíti elő, hogy a magyarok végre ne az Európai Unió legkevésbé aktív közösségeinek egyikét alkossák? Az elnökség összetétele egyébként jelzi az erőviszonyokat: a tagozatok által jelölt alelnökökön kívül Gémesi György, a vívószövetség korábbi elnöke, az olimpiai bajnok Gyulay Zsolt és Kovács Antal, valamint az ötkarikás ezüstérmes Regőczy Krisztina és Szabó Tünde kapott helyet a grémiumban.
Most, hogy a papírmunkával végeztek, már csak a lényeg van hátra.
