Hogy a történet ne maradjon magyar szál nélkül: a csaknem hetvennégy éves Mandaricsot – a Sheffield Wednesday jelenlegi tulajdonosát – 2005-ben az FTC esetleges „megmentőjeként” aposztrofálták. A brit sajtó naponta nagy terjedelemben számol be a bírósági tárgyalásról, melynek hírértékét nagyban növeli, hogy az előző évadban a Spurst a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé juttató mesteredzőt hosszabb ideje a következő angol szövetségi kapitányként emlegetik. Ami biztos: a nyári Európa-bajnokság után – az eredménytől függetlenül – távozik Fabio Capello, a válogatott olasz szakvezetője. Daniel Levy, az észak-londoni klub elnöke – a hírek szerint – kész lenne „a haza oltárán” feláldozni a jelenleg első számú fővárosi klub sikeremberét, akit posztján akár a Real Madridtól a Premier Ligába visszatérni vágyó José Mourinho is követhet.

A fair play szülőhazájára nem vet jó fényt, hogy az adócsalás vádja sem kérdőjelezi meg Redknapp alkalmasságát a nemzeti együttes irányítására. Az ügy középpontjában két, egyenként közel százezer fontos kifizetés áll, melyeket Mandarics még a Portsmouth tulajdonosaként utalt át floridai bankjából Redknapp Monacóban személyesen megnyitott – kutyája, illetve saját születési éve után – Rosie47 néven vezetett számlájára. Az ügyészség szerint a két összeg Redknapp tíz százaléknak megfelelő járandósága annak a 4,3 millió fontnak a nyereségéből, melyért a Portsmouth 2002-ben Peter Crouchot, a langaléta csatárt eladta az Aston Villának. Redknapp két menetben, 2002 és 2004, majd 2005 és 2008 között volt a most a fizetésképtelenség felé araszoló dél-angliai tengerparti csapat trénere. A részesedés az átigazolási díjból azért járt a Southamptont és a West Hamet is mérsékelt sikerrel irányító Redknappnek, mert mostanra elhidegült barátja, Mandarics Crouchot eredetileg teljesen alkalmatlannak tartotta, és nem hitte el, hogy valaha haszonnal lehet továbbadni.

A tárgyalások során Mandarics váltig tagadta, hogy a monacói számlára utalt kifizetések az adóhatóságok megkerülését szolgálták volna. Tanúvallomásában emlékeztetett arra: mire e tranzakciók végbementek volna, már 17 millió fontot költött a Portsmouth támogatására, azaz nem okozott volna problémát a számára további százezer fontnyi prémiumot kifizetni. Az üzletember állítólagos célja az volt, hogy „megtanítsa Redknappet a pénzforgatás művészetére”. Ennek érdekében korábban leadózott amerikai forrásaiból folyósított neki kölcsönt egy befektetési alap felállításához. A Spurs-tréner azzal védekezett, hogy „vagyonokat fizet pénzügyi tanácsadójának”, így joggal gondolhatta: minden a legnagyobb rendben van. Miért akart volna megtakarítani 20-30 ezer fontot, amikor évente milliós nagyságrendű adót fizet? Maga a könyvelőcég azonban csak a két számla megnyitása után hat, illetve négy évvel, 2008-ban szerzett tudomást azok létezéséről.

Amúgy Redknapp már korábban is „kabátlopási” ügybe keveredett, amikor a West Ham trénereként állítólagosan 300 ezer fontot vett át Rio Ferdinand leedsi eladásakor. E gyanú alól azonban sikerült magát tisztáznia. A kitűnő igazolási érzékéről is közismert edzőt a transzferekből származó törvénytelen kifizetések, kenőpénzek kapcsán egy a Premiership által rendelt vizsgálaton ugyancsak kifaggatták. A múlt nyáron a lehallgatási botrány nyomán bezárásra kényszerült News of the World vasárnapi bulvárlap 2009-ben interjút kért Redknapptől. Amikor a riporter tisztátalan ügyeiről faggatta, a szakvezető becsületsértési perrel fenyegette meg az újságírót.

Amiért az emberek érdeklődését különösen megragadták az utóbbi napok bírósági tudósításai, az Redknapp védekezési taktikája. Valóságos falu bolondjának állította be magát, aki sorozatos katasztrofális befektetési döntéseket hozott, gyakorlatilag analfabéta, nem tud a számítógéppel bánni, fogalma nincs, hogyan kell e-mailt küldeni, és különben is: sosem tenné kockára családja hírnevét. Írástudatlanságának beismerése pillanatok alatt internetszenzációvá tette a veterán trénert, a Twitteren közzétett virtuális csapat-összeállítása köznevetség tárgya.

Harry: piszkos?