Nem ízlett a repeta
A csapat az olaszok elleni nyitányon, és a múlt szombati, görögök elleni találkozón kívül végiglubickolhatta az Eb első szakaszát, és az aggódó szakértők nem győzték hangsúlyozni: nagyon észnél kell lenni a Montenegró együttese elleni elődöntőben, mert egy olyan társaság, amely nincs folyamatosan „meccsben”, hajlamos lehet az ellazulásra, miközben a csupa éles csatában edződött rivális a sorozat ritmusát réges-rég fölvette.
Az előzményeket tekintve mindenesetre biztató volt, hogy a pekingi olimpia elődöntőjében, továbbá a tavalyi, sanghaji vb rajtján is magyar siker született a délszláv vetélytárssal szemben az azonban a legkevésbé sem a reményket erősítette, hogy a Vasasban pólózó Brguljan és társai a szerbeket is elintézték néhány napja (igaz, akadtak hangok, amelyek szerint a két fél már korábban, egy jól szigetelt szobában intézte el a mérkőzés sorsát). Aztán, alighogy elkezdődött az összecsapás, kiderült, hogy Hollandia nem Kína: a montenegróiak 2:0-ra elhúztak, s bár Biros ötméteresével, valamint Kiss Gergely távoli löketével még a szünet előtt sikerült egyenlíteni (2:2).
Ráadásul a folytatásban kétszer is vezetéshez jutottak a magyarok (Kásás löbölését látva az ember önkéntelenül összecsapta a tenyerét), de a sorra kimaradt emberelőnyös szituációkból, kihagyott ziccerekből önbizalmat merített az ellenfél, amely a „félidő” vége előtt ismét előnybe került (5:6). A meccset megelőzően a televízióban nyilatkozó kétszeres olimpiai bajnok kapus, Gergely István azt találta mondani, hogy „vagy simán nyerünk, vagy nehezen”, ám azt már a találkozónak ebben a periódusában tudtuk: legföljebb a második verzió válhat valóra... A harmadik nyolc percben már ebben sem hittünk igazán, mert a Janovics vezérelte vetélytárs két góllal „meglépett” a továbbra is bántóan bizonytalan magyar garnitúrától (8:10), ám az utolsónak gondolt negyedben majdnem minden jól alakult. A Baksa helyére a háló elé beküldött Szécsi tartást adott a csapatnak, amelyet elöl
Steinmetz Ádám vitt a hátán. Három perc volt még hátra, és 12:11-re vezetettek Kemény Dénes játékosai, de Petrovics lövése után a labda behimbálózott a hullámok hátán a kapuba, így aztán kétszer háromperces hosszabbítás következett (12:12).
A repeta – fájdalom – az ellenfélnek ízlett jobban: Gojkovics és Jokics góljára csak Kiss tudott „felelni” (13:14). Kommentár helyett a rideg valóság: a vereség következtében vasárnap a bronzérem lesz a tét az olaszok ellen; a döntőt a szerbek vívják a montenegróiakkal.
Férfiak. Elődöntő: Montenegró–Magyarország 14:13 (hosszabbítás után), Szerbia–Olaszország 12:8. A 7–10. helyért:
Spanyolország–Hollandia 14:9, Románia–Horvátország 12:12, büntetőkkel 4:3. A 11. helyért: Macedónia–Törökország 9:7.
