Függő Híd
Most például az a helyzet, hogy a Vasas Sport Club elnöksége, valamint a klub megannyi régi futballistája közleményben határolódik el a labdarúgó kft. tevékenységétől; az ötvenes-hatvanas évek nagy bajnokai közül olyan játékosok szignálják a nyilatkozatot, mint Berendy Pál, Raduly József, aztán Ihász Kálmán, Kékesi Mihály, Mészöly Kálmán, Fister Ferenc, Puskás Lajos, Szentmihályi Antal vagy a hetvenes esztendők kiemelkedő angyalföldi társaságából Gass István, Kántor Mihály, Komjáti András, Müller Sándor, Tamás Gyula, Tóth Bálint, Várady Béla, Vidáts Csaba, Zombori Sándor.
Az elnökség már a múlt év decemberében határozatot hozott arról, hogy – amennyiben a kft. működése nem változik – a klub érvényesítse visszavásárlási jogát a futballszekcióval szemben. A lépést átmenetileg elodázták, ám a legutóbbi fejlemények – az edző és csapatnyi labdarúgó elküldése – további impulzusokat adtak a tulajdonos Híd Zrt. és a Vasas közti kapcsolat rendezésére vagy megszüntetésére. Ám kiderült: a Híd 99 százalékos üzletrészét december közepe óta 200 millió forintos jelzálog terheli. Ezt az összeget a Sport Clubnak, illetve annak a cégnek kellene átvállalnia, amely befektetőként jelentkezne. Nagy tolongás persze – mint a mai magyar futball iránt „rendesen” – nincs, ám ez az összeg végképp távol tartja az üzleti élet amúgy is (érthetően) ódzkodó szereplőit.
Angyalföldön újabban komolyan megfogalmazódott, hogy a nyártól esetleg a BLSZ-bajnokságban indít csapatot a Vasas. Erkölcsileg az is jobb – mondják a klub elöljárói és emblematikus futballistái –, mint a jelenlegi szituációt fenntartani. (Jogilag egyébként elképzelhető, hogy a Híd garnitúrája szerepelne Vasas, a Budapest-bajnokságban kezdő együttes meg – mondjuk – Angyalföldi Vasas néven, de ezt már csak az abszurditás jellemzése miatt említjük.) Erre a Híd így reagált: „A kisebbségi tulajdonos által preferált koncepció a Vasas amatőr státuszba való degradálása, a klub nagy múltú labdarúgásának teljes elsorvasztása.” Nagyon halkan hadd jegyezzem meg: e mondat szerzőinek vajon mi közük Angyalföld ragyogó múltjához? Erős a gyanúm, túlértékelik mind a szerepüket, mind a mostani játékosgárdát, hiszen közleményükben azt is említik: „A Vasas Futball Kft. természetesen zavartalanul folytatja a munkát, készül a bajnokságra, az amerikai túrára, ígéretes és tehetséges magyar játékosokkal erősíti csapatát.” Kikkel, kérem? Mondjanak egyetlen jelenlegi labdarúgót, aki akár a lábnyomába jöhetne az „ellenlevelet” aláíró Berendyéknek... Ami pedig a „munkát” illeti: az ősszel az előkelő tizenkettedik helyhez volt elég a világ ötvenharmadik „legerősebb” bajnokságaként jegyzett, siralmas magyar első osztályban.
Hogy idáig fajultak a dolgok, abban az egész magyar labdarúgás több évtizedes züllése és természetesen a Vasas jelenlegi klubvezetése is benne van. (Markovits László elnök egyfelől felnőtt a magyar sport megkerülhetetlen elöljáróihoz, másfelől a labdarúgásban – nem kis részben a kényszer miatt – súlyos tévedései voltak.) Hogy mi lesz – egyáltalán, a következő fél évben lesz-e – megoldás, azt nem tudni. Csupán annyi biztos, hogy az ügy a százegy éves klubtörténet leginkább viszolyogtató mozzanatainak egyike.
Ez pedig egyszerűen aláírhatatlan.
