– Mi van, Jani? Hoztad a fiad a toborzóra?

– Nem, én vagyok itt az igazgató.

Ezen túl is volnánk, de legalább Martinek János kétszeres olimpiai bajnok öttusázó nem sértődik meg; rohan a dolgára. Helyileg a zuglói Kövér Lajos utcai sporttelepen toporgunk, témailag az MTK tehetségkutatóját várjuk, alkalmilag pedig röhögnénk azokon a telefonos beszélgetéseken, amelyeket szülők folytatnak szülőkkel az „itt van mindjárt a pálya, a Rónán fordulj jobbra, vagy mit tudom én, balra, nem, nem!!!, az a Mogyoródi és az Egressy között van, hol?, te hülye, te már a Postás-pályán vagy!” témakörében, ha nem tudnánk, mi történt itt nemrégiben:

– Itt halt meg a Vargazoli. Tudod, a mentő is alig talált ide.

Jobb híján a cipőnket fixírozzuk, majd az izgatott futballistapalántákra nézünk. Kisvártatva pedig a sétálgató Zoran Kunticsba botlunk, ám a Martinek-féle kérdés után inkább óvatosan közelítünk:

– Mi van, Zoran? Te vagy itt az elnök?

– Nem, hoztam a fiamat a toborzóra.

Kuntics csatár anno a Bajnokok Ligájába segítette az FTC-t; edzőként is dolgozott, s olykor megmondta a frankót; például akkor, amikor ifjú játékosokon az elkényeztetettség jeleit vélte fölfedezni. Most nincs állása, és ezen hümmögünk kicsit:

– Nem a te közeged ez, Zoran.

– Nem az én közegem ez, András.

Eztán mindketten a távolba nézünk; pontosabban csak a tábláig, amely a pálya korlátján függ: „Kérjük, hogy a tökmag és a napraforgó héját, illetve a cigarettacsikket a szemetesbe dobják, ne a műfűre!!!” Na jó: ettől még a jövő nemzedékben bizakodhatunk, pláne, hogy szépen öszszegyűlt itt vagy hatvan ’97-es meg ’98-as születésű gyerek. Úgy nyolc éve a Honvéd-pályára is kimentem toborzóra, s máig előttem van, ahogyan az illetékes – aki még, naná, hallott Cucuék tömegnyomoros kiválasztóiról – korántsem önfeledten összegez:

– Egy ki...tt gyerek se jött el! Azóta, persze, Kispesten is akadémiáznak, tudatosabb lett a toborzás meg ilyenek. Itt is mindjárt meglátjuk, mi a helyzet; eligazítás, öltözés, az iskolai igazolások átvétele (reggel van, ugye), aztán Beckham, Cristiano Ronaldo, Maradona, Messi és Kaizer pályára vonul végre. Csupa ismerős név, legföljebb Maradonán rugózunk csöppet; nem azért, mert már visszavonult, hanem azért, mert az argentin mezen túl brazil nadrágot és Barcelona-sportszárat visel. A névsort, persze, nem mindenki érti:

– Figyu már: hol nyomja az a Kaizer? Barca? Bursaspor?

– Az a saját neve, te! Négy csoportra (plusz kapusok) osztódik a társaság, a többségen látszik, hogy futballozik valahol. Az edzőknek az MTK akadémistái segítenek; pattogós bemelegítés, nyújtások, cicázás, sprintek, bójás gyakorlatok, nincs üresjárat, jó nézni. Maradona – bal lábas! – pöpecül terelget, abból a kis holland trikós, felirat nélküli, rózsaszín cipős gyerekből is lesz valaki, az Érd-mezben gyúró fiatalember pedig úgy küzd cicaként, akárha a Puskás stadionban csúszna-mászna a svédek ellen 28 ezer néző előtt (vezeti: Webb, angol).

Úgy körülbelül minden a helyén van, hümmögünk megint, és a mi toborzóinkra gondolunk, amelynek rétegzett felépítettsége, mintegy struktúrája így festett: ti vagytok a piros trikósok, ti meg a fehérek. És igen, elvileg most következne a „hej, ha most lehetnék fiatal” fordulat, csak az demagógia volna, pláne, mert nehéz lenne elmagyarázni: ha anno egyszerűbben toboroztak is, a labdarúgósport jól elműködgetett. Igaz, ettől még nem baj – sőt –, ha a maiakat végre már integrálják, vagy hogy a túróba kell ezt maiasan közölni.

Könyöklünk (lásd: „Az edzőpálya korlátjának támaszkodva”; korabeli rovatcím a szaksajtó januári-februári cikkeihez), nézelődünk, sőt mosolygunk is; speciel a kapustréner és a gyöngébben meglőtt labdára álmosabban reagáló, legkisebb kapus duettjén:

– Min gondolkoztál, kispofám?

– Semmin...

– Nem gondolkoztál? Jaj, az még rosszabb!

Kuntics széken ülve nézi a jelenetet; fia az egyik kapus, így már idefele megkapta szépen:

– Nyugi, Zoran: attól, hogy kapus, még lehet belőle ember! Így telik el a délelőtt, ráadásul kifelé ősrégi MTK-s bácsiba botlunk; arcpaskolás után átszellemülten mutat a pályára:

– Látod azt a zöldmezest?

– Hát hogyne!

– Na, ő lesz az új klasszis!

– A Xavi?

– A Juhász Roland!

Ha csak úgy nem.

Maradona a pályán