A kommentárok messzemenően egyetértenek abban, hogy az ötvennégy ország részvetelével zajlott megméretés legfőbb eredménye, hogy nem maradt el... Tudniillik még a megnyitó előtti napokban is kérdéses volt a rendezvény startja, miután a szervezők képtelenek voltak időre teljesíteni vállalásaikat. Ennek folytán nem különösebben meglepő, hogy kiváló sportolók tömege maradt távol Újdelhitől. Az egykori angol gyarmati birodalom államait fölvonultató viadal csúcspontjainak egyikeként beharangozott férfi százméteres síkfutásról csupán a tizenegy legjobb versenyző hiányzott. Egyébiránt a Nemzetközösségi Játékok akkor kapta a legnagyobb figyelmet a sporthíradókban, amikor az illetékesek pozitív doppingtesztekről tájékoztatták a világot. Oludamola Osayominak, a női sprint nigériai győztesének aranyérmét is vissza kellett szolgáltatnia, miután kiderült: tiltott szerekkel tuningolta magát a versenyre.

Ám a gyenge mezőny ellenére sem a pályán érte a legnagyobb csalódás a vendéglátókat. Andy Bull újságíró arról számol be, hogy egy „riksasofőr” követelte tőle: informálja Angliát a város lakosságának kiábrándultságáról. A rendezők komoly üzlet ígéretével kábították a helyi kisvállalkozókat, ám a drukkerek leginkább távollétükkel tisztelték meg a rendezvényt. A néhány tízezer látogató a legkevésbé sem tűnt föl a metropolisban. A jelentések szerint nem is döntöttek rosszul azok, akik nem utaztak el a versenyre: a buszközlekedés katasztrofális volt, a jegyelosztó szisztéma összeomlott, a lelátók kongtak az ürességtől, kobrák – igen: kobrák – lebzseltek a sportolók szállásán, továbbá állandóan eldugultak a mosdók az uszodában. Ugyanakkor a hajrában pozitív hírek is érkeztek a helyszínről. Tom Daley, a britek tizenhat éves műugrója leszögezte: az étel finom, a szállás tiszta, a biztonsággal nincs gond, nem is érti a fanyalgókat. Akad néhány társa, aki vitatkozna vele, ugyanis számos versenyző egészsége bánta a megszokottól eltérő higiéniai körülményeket.

Persze az előkészületekhez képest akár üdítőnek is nevezhető a versenyidőszak, hiszen a megnyitó előtt még egy felüljáró is összeomlott: húsz munkás sérült meg. Hab a tortán: a tervezés gazdasági értelemben is csődöt mondott. A pályázat 364 millió dollárra becsülte a rendezés költségeit, az illetékesek végül 2,6 milliárd dollárt vallottak be. Ehhez képest a Business Today című lap 6,8 milliárdra taksálta a valós összeget.

India, a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságainak egyike – egyelőre – nem bizonyította, hogy készen áll megaesemények lebonyolítására. Pedig az ország nem titkolt célja, hogy előbb-utóbb olimpiát rendezzen. Sebastian Coe, a 2012-es londoni ötkarikás játékok szervezőbizottságának első embere arra biztatja a helyi sportvezetőket: ne siessék el a kandidatúrát. Akadnak néhányan a verseny részvevői közül, akik hasonló kéréssel kínálnák meg az indiai potentátokat...

Lisa Flint ausztrál futó a női maratonisták versenyén. Vele madarat lehetett volna fogatni