Az eseményen különböző színvonalú előadások követték egymást; majd minden prezentáció nyújtott valamiféle nóvumot. Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda tulajdonosa az „elfeledett” tömegsportban rejlő reklámpotenciálra hívta fel a cégek figyelmét, hiszen „egy-egy verseny rajtjánál félmilliárd forint értékű sportfelszerelés is felsorakozik...” Ugyanakkor a részvevők a társadalom elenyészően kis részéből kerülnek ki, legalábbis ez derült ki Bacher Jánosnak, a GFK Hungária médiakutatási vezetőjének előadásából. A szakember rámutatott: tízből hét magyar egyáltalán nem sportol. Mindössze tizenhat százalékra tehető azok száma, akik havonta többször mozognak, de ebbe a kategóriába már az is bebocsátást nyer, aki havonta kétszer összefut egy sörmeccsre a haverokkal.

Megbizonyosodhattunk arról is, hogy a magyar sztárok „világhíre” a Lajtáig, jobb esetben a Temzéig ér, továbbá arról, hogy a sportlapokat még mindig a levitézlett magyar futball tartja életben, ugyanis a honi labdarúgással kapcsolatos címlapsztori üzembiztosan hozza az elvárt példányszámot, míg az „egyéb” sportágak olykor alulteljesítenek ebben a tekintetben.

Külföldi vendég beszámolója is színesítette a programot: Ron Cregan, a Navyblue stratégiai igazgatója – többek között – a Tottenham labdarúgócsapatának márkaépítési folyamatát mutatta be. A cég újraszabta a klub jelmondatát, logóját, szimbólumait annak érdekében, hogy a szurkolók könnyebben azonosulhassanak szeretett csapatukkal. A szakemberek olyan képet rajzoltak a garnitúráról, amely egyszerre őrzi az együttes tradícióit és jeleníti meg a csapat képviselte értékeket.

Zárásképpen Berkes Péter, a Semmelweis Egyetem adjunktusa tartott előadást arról, hogy a közösségi média (Facebook, Twitter, blogok) milyen szerepet kaphat a sportmárkák kommunikációjában. A szakember kiváló prezentáció ja is olyasféle professzionalizmust sejtetett, amely rendkívül távol esik a magyar valóságtól...