A nevezett páros ért célba a felvételin, s a téli sportokat korábban csak hírből ismerő versenyzők azonnal nekikezdtek a felkészülésnek. Akár a szakág komolyságát is megkérdőjelezheti: a belgák úgy kvalifikálták magukat, hogy két és fél esztendeje ültek először bobban...

„Olyan sportolókat kerestek, akik új kihívásra vágytak” – mesélte Willemarck, a frissen kiképzett „fékező” a Reutersnek. Willemsen, aki pilótaként mutatkozott be Vancouverben, nem habozott kijelenteni: „Két és fél éve őrült ötletnek tűnt, hogy eljuthatunk az olimpiára.” Bár életük első közös csúszása – egybehangzó véleményük szerint – rémálom volt, idővel mind jobb eredményeket értek el. Tavaly karácsony előtt már az ígéretes tizennegyedik helyezést szerezték meg a németországi Winterbergben rendezett Világ Kupa-futamon. Az olimpián azonban, amint arra a brit hírügynökség beszámolója rámutat, Nodar Kumaritasvili grúz szánkós halála „dramatikus dimenziót” adott a belga versenyzők egészen valószínűtlen történetének. Ugyanakkor Willemsen nyilatkozata nem éppen páni félelemről tanúskodik: „Az első alkalommal kicsit reszkettem, de utána már jól szórakoztam.” Ezzel együtt a belga kettős számos kritikát kapott; a bírálók szerint a „Big Brother-effektussal” közröhej tárgyává tették a versenyt. A pilóta kikéri magának az összehasonlítást: „Nem is valóságshow volt ez igazán, sokkal inkább tudományos dokumentumfilm.”

A disputa konklúzióját nem feladatunk rögzíteni. Tény: a belga bobpáros a tizennegyedik helyen zárta a vancouveri olimpiát. Willemsenék megelőzték többek között a román, a japán, valamint az ír egységet is.