Van egy szabály, ami a kórházak mozgásterét beszűkíti, van a pénzügyi kormányzat diktátuma, ami megmondja: mennyi pénz jut egy-egy kórháznak havonta és azt hogyan kell beosztani. Nincs viszont e két kényszer között az összhang. Ezért présbe kerülnek a kórházi főigazgatók, meg a kórházaik. Erről születik egy cikk a Népszabadságban.

A Magyar Kórházszövetség a szerdai elnökségi ülésén külön is tárgyal arról, hogy vajon ki adta ki a hazai kórházak adósság listáját a Népszabadságnak. Az elnökségi tagok ezt megelőzően már olvashatták a szövetség elnökének ezzel kapcsolatos rosszalló levelét.

Többükkel beszéltem: szoronganak. Félnek.

Baj ez. Mert valójában semmi rossz nem történt. Bekerült egy újságba olyasmi, ami egyébként is a nyilvánosságra tartozik. Normális országban a betegnek, az adófizetőnek joga van tudni, hogy a közkórház takarója meddig ér. Mire lehet számítani ha a véletlen baleset, betegség valakit "odasorsol". Normális országban ott van a kórház weblapján: miből és hogyan gazdálkodik? Kik az orvosai? Hová jártak iskolába? Betegeik közül ki hogyan gyógyult? Volt-e műhibája, mennyi? Hányszor gyógyított szövődménnyel és hányszor simán, problémamentesen?