Robusztus külső, tágas belső, átlagos motorkínálat és hárommillió forint alatti belépő ár – e szlogenek már át sem lépik a vásárló ingerküszöbét, mondván, ilyen nincs. Vagy ha van, akkor a tágas nem eléggé tágas, a robusztus jellegtelen, s ahogy az ebben az árkategóriában lenni szokott, komoly kompromisszumokat kell kötni, vagy az igényesség, vagy a megbízhatóság, vagy pedig a tartósság terén. Ezzel az előítélet-tömeggel kezdtem bele a Peugeot új belépőmodelljének a vizsgálatába, a törökországi – csaknem 300 kilométeres – próbautat megelőzően.

Mi fán terem a 301-es? Ha a szokásos Peugeot-számozási struktúrát nézzük, a hármas talán nem szorul magyarázatra, lényegében az autó méretét és kiviteli jellemzőit lövi be egy közepes kategóriába, a nulla középen szintén megszokott elem, az egyes viszont azt jelzi, hogy a francia gyár új szegmensben próbálkozik, ráadásul új piacokon is. A 301-es ugyanis egy klasszikus szedán, amelyet a fejlődő és a gyorsan növekvő piacokra szánnak – e piacok közös jellemzője a hatalmas igény, amely jellemzően alacsony fizetőképességű vásárlók sokaságát jelenti, azaz olcsó, de praktikus és az átlagnál nagyobb autókra van szükség. Kína, Délkelet-Ázsia, Dél-Amerika éppúgy ebbe a csoportba tartozik, mint Oroszország, vagy épp a közép-európai országok.

A spanyolországi Vigóban gyártott modell tökéletesen megfelel ezeknek az igényeknek, ám a gyár nem követte el azt a hibát, hogy egy fejlett piacokra szánt modell lebutított verziójával próbálkozik. Épp ellenkezőleg: lényegében egy új kocsit építettek, méghozzá úgy, hogy az alacsony árat innovatív gyártási technológiával érik el: a kocsi kétharmadnyi alkatrészből épül fel, mint mondjuk egy 208-as, ami jelentősen csökkenti az előállítás költségeit. Így pedig nem kellett a leggagyibb kárpitokat és műanyagokat használni.

A kocsi kívülről magán hordoz némi astonmartinos feelinget, az orra kifejezetten agresszív külsőt kölcsönöz neki, s mint megtudtuk a tervezőktől, valójában a dizájnelemeket az RS1 koncepcióautótól „kölcsönözték” a tervezők. A hátulja nem túl karakteres – de a prémiumkategóriákat kivéve, melyik szedánnak az? –, oldalról nézve pedig egy egész elegáns kocsi tárul a szemünk elé. Az ajtókat kitárva sem érezni disszonanciát: elegáns műszerfalat, szép középkonzolt, jó formájú kapcsolókat találunk, s csak közelebb érve érezhetjük a műanyagokon, hogy a tervezők törekedtek a költséghatékonyságra. Gagyinak azonban határozottan nem nevezhető egyik műanyag elem sem!

A szövet az ülésen kifejezetten kellemes, maga az ülés is kényelmes, a kormány fogása is jó, egyébként remekül visszaadja az autó viselkedését. A váltó finom, a kocsi csillapítása pedig magasan a kategória fölé nyúlik, ami koncepció is volt: a kocsit úgy tervezték, hogy a harmadik világban ismert csapnivaló utakon is kényelmes maradjon. Ami persze a kényelmet fokozza, az a hely. A lábtér hátul is hatalmas, 121 centiméteres, s ennek elérése úgy lehetséges, hogy közben elöl egy 180 centis sofőr majdnem nyújtott lábú pozícióhoz állítja az első ülését. Az nem semmi. Széltében sem rossz a helykínálat, de ha mindehhez hozzávesszük, hogy a csomagtartóba majd másfél méter mélyen tudunk pakolni, méghozzá teljesen vízszintes felületre – azaz, a gyár számításai szerint meghaladja a 600 litert a pakolótér. A szabványszámítás szerint ugyanakkor csak 560 liter, de bárhogyan is legyen: jó nagy, akár taxizni is lehetne vele.

Nyilván több százezer lefutott kilométer kell az állítás igazolásához, de a mérnökök esküsznek rá: a kocsikat tesztelték forróbb és zordabb terepeken is, vagyis igazán tartós marad szélsőséges időjárási körülmények között. A melegebb piacokra egyébként azonnal a maximumra kapcsolható klímát, míg Észak-Oroszországba elektromosan fűtött szélvédőéleket és ablaktörlőt ígérnek. Ami a felszereltséget illeti, közel hárommillió forintért ABS, kipörgésgátló, elektronikusan szabályozható klíma (de nem automata) négy légzsák és két elektromos ablakemelő jár. A francia konszern 1,6-os benzines erőforrás mellé automata és manuális váltót is kínál, alighanem azonban népszerűbb lesz a 1,6 literes dízel és a háromhengeres, 1,2-es benzines motor, amely háromezres fordulaton száztíz nm-es nyomatékkal boldogítja a tulajdonost, hatliteres fogyasztás alatt.

A gyári adatok szerint hatszáz literes a 301-es pakolótere