Gondozott veterán és olcsó poén lett az egykori keletnémet álomkocsiból.Mert sokaknak évtizedeken át csak elérhetetlen álom volt a Trabant. Hiába volt hazai termék, az NDK polgárainak is hosszú ideig kellett várniuk rá.

A szűkös kapacitással nem győzték kielégíteni az igényeket, így maradt az elosztási és előjegyzési rendszer. Az elosztás a párt dolga volt, a fiatal kommunistáknak az FDJ, vagyis az ifjúsági szervezet osztogatott, a maradékot kapták az átlagpolgárok. Ha kivárták a 10-12 éves várakozási időt, ami két-háromszorosa volt a magyarországinak. Igaz, a nálunk kezdetben 20, majd 30, a hetvenes évek végén meg már 50 százalékos előleget is le kellett fizetni, az NDK-ban viszont elég volt kitölteni egy űrlapot.

Így is tettek a derék keletnémetek, akik egyszerre több családtagjuknak is igényeltek Trabantot, így az általános iskolás gyerek nagyjából az érettségire ülhetett új autóba. Soronkívüliséget élveztek a pártkáderek és persze az olimpiai érmesek, akikből jó sok volt az NDK-ban. A Trabant annak ellenére népszerű volt, hogy évtizedeken át alig változott, bár nőttek az igények, és voltak tervek is újabb Trabantra, ám erről nem a piac és nem a gyártó döntött.

Az 1964-ben bemutatott 601-es leváltására többféle prototípust kreáltak Zwickauban, de az 1971-ben nyilvánosan is bemutatott életnagyságú mintadarabokat központi utasításra megsemmisítették. A háttérben egy KGST-modell állt, amelyet az NDK és Csehszlovákia autóipari szakembereinek közösen kellett volna kifejleszteniük, de párthatározattal ezt a programot is leállították. A P760-as prototípusról például személyesen a Német Szocialista Egység Párt PB-tagja, az NDK államtanácsának elnöke döntött: Willi Stoph 1973. március 29-én kelt utasítására az eredeti méretű modelleket megsemmisítették, csak néhány kisebb makett, fotó és tervrajz maradt meg.

Így meg kellett elégedni apró változtatásokkal: olykor krómos lámpakeretet, olykor kétszínű fényezést kapott a Trabant, melynek utolsó sorozatában már VW-motor dohogott. Németország egyesítésekor 920 ezer Trabant viselt DDR-rendszámot. Napjainkban 30 ezer Trabant szerepel a Német Közlekedési Hatóság (Kraftfahrt-Bundesamts, KBA) nyilvántartásában. A legtöbb, 8600 talán nem véletlenül Szászországban, ahol egykoron gyártották, és amit a hűtőrácson az S betűs jelvény is hirdetett. Ilyen díszelgett egyébként az NDK legendás reprezentációs limuzinján is, amit funkcionáriusok használtak.

Mert ugye Trabanttal nem lehetett pártvezetőket utaztatni, ezért Zwickauban hathengeres Sachsenring 240-eseket is gyártottak. A háború előtti német Horchok eleganciáját, méretét és persze motorját idéző modellek 2500 munkaórával, manufaktúrában készültek. 1954-ben százat gyártottak, darabonként 27 ezer keletnémet márkás áron, ami kozmetikázott költséget jelenthetett, mert csupán három darab 601-es ára volt.

Többször felmerült az egykori Trabant feltámasztásának ötlete. Készült belőle villanymotoros változat is, ám érdeklődés híján kudarcba fulladt a vállalkozás, melyet a nosztalgiára épített Klaus Schindler, de nem jutott tovább a makettek gyártásán. A makett egyébként jó üzletnek bizonyult, mert a berlini ajándékboltok legnépszerűbb portékája a különböző színekben kínált 601-es, amelyet leginkább külföldiek vásárolnak. A hazaiak jobban örülnek egy igazi Golfnak, Astrának vagy német Fiestának.