A Honda nagyot gurított két éve a VFR 1200 F modelljével. Újdonságok egész tárháza került a motorba, ami hozta is a vásárlókat. Tavaly ismét bedobtak a piacra egy VFR-t, ez azonban már a 800X Crossrunner. Ahogy a típusjelzés is mutatja ez már egészen más világ, mint az említett nagytestvér. Ez egy vegyes felhasználásra készült sport-túragép. Ám amilyen jó sikerült a VFR 1200 reinkarnációja, a 800-as már nem tudja magát olyan ügyesen kelletni. Ez nem azt jelenti, hogy a Hondával valami baj lenne. Ma már elképesztően jó motorokat gyártanak, ember legyen a talpán, aki itt vagy ott olyan kifogásokat talál rajtuk, amivel lehetetlen lenne együtt élni.

A VFR 800 X-szel sem ez a gond, inkább csak a motoregység adhat okot fanyalgásra, az ami az 1200 F-et annyira kívánatossá tette. A 800 X-et annyira a mindennapi használatra való törekvés, a minél szélesebb használhatóság jellemzi, hogy éppen az a spiritusz látszik eltűnni, ami egy motorpiaci vásárlót megbabonáz. Persze mondják, a mindennapok teszik próbára, és ekkor derül ki mi is lapul a nagy szerelem mögött, de itt azért talán lehettek volna bátrabbak a Honda mérnökei.

Mert maga a gép valóban szinte mindenre jó. Ha az ember akarja járhat vele munkába, ha szeretné igás lóként megpakolva túrázni indulhat, és az endurókra emlékeztető felépítés miatt azért az nem túl durva földúton is bőven használható. Már csak azért is mert erre készülve a Pirelli külön a Crossrunnernek fejlesztette egy abroncsot.

A blokk esetében, ha nagyon keresnénk akkor sem lehet hibát találni. A V4-es erőforrás 102 lóerővel a csaknem 73 newtonméternyi nyomatékával mindet megold. A 6700-as fordulattól érkező új löket igazán kellemes, az erejét és súlyát meghazudtolóan újra megindul a motor. A gép kezelőszerveivel sincs gond, semmi cicoma, lényegre törő Honda minimalizmus. E mellett alig valamivel többet fogyaszt száz kilométeren, mint 5 liter. Egy szó mint száz az ész érvek garmadája a Crossrunner mellett szól - s a konkurenciához képest az ára sem égbekiáltóan sok, 2,8 millió. Szinte csak arra nem használja a tulaj, amire nem akarja, mert mindet elbír. Mindezekkel együtt mégis nehezen tudom hinni – s ez bár szubjektív – hogy ez a nagyon jó motor végül hatalmas tömegeknek vágya lesz, ezért érezhető úgy, hogy a pohár félig üres, nem pedig félig tele van.

Hétköznapi gépnek szánták a Honda 800-ast, de azért vakációra is jó