Spyker szupersportkocsi és luxuskerékpár premierje 2008-ban A szerző felvétele

A nagy múltú holland Spyker fénykorában is száznál kevesebb sportkocsit gyártott egy évben, tavalyi termelése pedig már nem érte el a húszat, igaz, negyedmillió eurós ára ellenére is minden darab kapós volt, és mostantól igazán limitált a széria, mert csődöt jelentett a cég.

A méltatlanul kevéssé ismert márka története hosszú és színes. A cégalapító Hendrik Jan és Jacobus Spijker fivérek 1880-ban lovas kocsikat javítottak, később bővítették tevékenységüket és udvari beszállítóként aranyozott hintót készítettek a holland uralkodónak: az 1898-ban épített jármű ma is szolgálja a királyi családot az ünnepi alkalmakon. A spijker szó hollandul szöget jelent, de a domináns piacok kedvéért az angolosra változtatták a márkanevet és az immár Spyker nevű vállalkozás az I. világháború alatt száz repülőgépet és kétszáz motort szállított a holland hadseregnek. Békeévekben gyártott autói azzal szereztek világhírt és elismerést, hogy 1907-ben sikeresen teljesítették a legendás Peking–Párizs versenyt. A Spyker 60 HP modellnél alkalmaztak a világon először négykerék-hajtást, és ez volt az első hathengeres motorral, valamint mind a négy kerekén fékkel szerelt autó.

1925-ben csőd miatt megszűnt a cég, mely 75 évnyi Csipkerózsika álomba merült, majd 2000-ben, a Birminghami Motor Show-n bemutatták a feltámasztott márka első modelljét, a Spyker C8-as Spydert. A kézimunkával gyártott exkluzív sportkocsi reklámozására a cég felhasználta az Elemi ösztön című film második epizódját, amelyben Sharon Stone vezette. Még az év őszén Forma–1-es csapatot vett a Spyker: a silverstone-i istálló technikai igazgatója, a korábban a Renault-nál, majd a Toyotánál is tevékenykedő, Mike Gascoyne volt. Az egykori Jordan-, majd Midland-csapat utódja a Force India.

A Spyker C8-as nem csak alumíniumkarosszériájával idézte a repülőgépeket, bár négyküllős kormánya inkább egy hajóba illene, utasterének stílusa viszont a légi járművekre emlékeztet: a jelvény mellett légcsavar formájúak a kapcsolók, a díszítések és a keréktárcsák. A Spyker C8-as Laviolette ára negyedmillió euró volt. A győri Auditól származó és a két ülés mögé épített 400 lóerős teljesítményű V8 hengeres középmotorral álló helyzetből 4,5 másodperc alatt gyorsult százra és 300 km/órás sebességre volt képes az 1275 kgos menetkész tömegű sportkocsi, amelynek Double változata 345 km/ órás tempóval száguldhatott.

A múlt században közel kétezer, 2001-től, idei csődjéig 438 autót gyártott a Spyker, mely 2009-ben a General Motorstól megvásárolta a svéd Saab márkát, de ezzel is csak növelte gondjait. Felhalmozott adóssága miatt decemberben csődöt jelentett a cég, amelynek elnökvezérigazgatója Victor Muller még hisz a Spyker feltámasztásban, mert így írt búcsúüzenetében: „A semmiből hoztunk létre egy globális értékesíti hálózattal rendelkező márkát. Az évek során jó pár merész vállalkozásba fogtunk, amelyek sajnos bukáshoz vezettek. Az elmúlt tizenöt év eredményei azonban nem múlnak el nyomtalanul. Fáradhatatlanul azon fogok dolgozni, hogy a lehető leghamarabb ismét talpra állítsam a Spykert, és ha sikerül, megvalósítjuk ambiciózus tervünket: egy elektromos repülőgépeket fejlesztő vállalattal egyesülve forradalmian új, villanyhajtású sportautókkal jelentkezünk a piacon.”

Motiválhatja ezt a holland márka latin jelmondata: Nulla tenaci invia est via, vagyis a kitartóknak nincs járhatatlan út.