Az első hazai gyártásától, 1873-tól egészen az 1950-es évek végéig készültek Magyarországon gőzmozdonyok, közöttük olyan legendás típusok, mint a 424-es, a 301-es, vagy a 601-es. A fénykor az 1900-1919 közötti időszak volt. A 19. század végére a vasúti forgalom a többszöröse lett a néhány évtizeddel korábbinak, a 20. század elején tovább növekedett az utazási kedv és fellendült az áruszállítás is. A korszakot lezáró 1914-19 közötti első világháború a vasúti szállítás további növekedését okozta. A hosszabb és nehezebb szerelvényeket csak korszerű, nagyteljesítményű gőzmozdonyokkal lehetett vontatni.

A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára 1900-tól kezdve európai szinten is egyedülálló mozdonyfejlesztésbe kezdett, melynek eredményeként 1905-1919 között évente fejlesztett ki egy új mozdonytípust, és összesen mintegy 2500 gőzmozdonyt gyártott. Ekkor születtek meg azok az alaptípusok, amelyek a gőzkorszak végéig (1970-es évek elejéig) kiválóan helytálltak. A magyar gőzmozdonygyártás az 1900-1919 között Európában élenjáró volt, és hosszú időkre megalapozta a magyar vasúti gépgyártás jó hírnevét.

A megnyitón és a következő hétvégén Abonyi Pál saját készítésű 375-ös H0-ás méretarányú mozdonya közlekedik a Közlekedési Múzeum H0-ás emeleti terepasztalán. A magyar gőzmozdonygyártás fénykora című kiállítással emlékezik meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a váratlan hirtelenséggel elhunyt Soltész József főmuzeológusról (aki a ma megnyílt kiállítást előkészítette), valamint Lovász Istvánról a hazai közlekedéstörténet egyik nagy kutatójáról. A magyar gőzmozdonygyártás fénykora című kiállítás 2014. március 9-ig látható a Közlekedési Múzeumban.

Vörös gőzös a Közlekedési Múzeum kiállításáról Forrás: MMKM