Az előírtnál magasabb nyomás veszélyes fogyasztáscsökkentő trükk, hiszen az úttal érintkező kisebb felület miatt csökken a súrlódás, de megnő a fékút, pattogósabb és borulékonyabb lesz az autó, ez pedig már nemcsak a kényelmet rontja.

Egy személyautóabroncs képeslapnyi felületen érintkezik az úttal, ezért fontos, hogy megfelelő futómélységű és nyomású legyen a gumi: ha laposabb, nő a fogyasztás. Ha az 1,1 tonnás tömegű kompakt autó első kerekének előírt nyomása 2,3 barról 1,3 barra csökken, akkor a 6,7 literes átlagfogyasztás 7,7 literre nő. A lapos gumira a nehezebb kormányzás és a kanyarban síró gumi figyelmeztet.

Érdemes minden tankoláskor, de legalább hetente ellenőrizni a gumiabroncsok nyomását, lehetőleg hideg állapotban, mert kis mértékű felmelegedés is pontatlan értékeket mutat.

Minden gumin mindig legyen ép és jól záró szelepsapka. A pótkerékről se feledkezzünk meg, tároláskor 0,5 barral nagyobbra érdemes felfújni.

Hibajelenségek. Az abroncsokon látható egyenetlen középső profilkopás az előírtnál magasabb nyomásra, a szélein jelentkező kopás a szükségesnél alacsonyabb nyomásra utal. Az abroncson látható kagylós vagy féloldalas kopás futómű-, rugó- vagy lengéscsillapító hibára utal, ezek szakműhelyben beállítással vagy a rossz alkatrészek cseréjével javíthatóak.

Kinek jó a négy évszakos? A nyári és téli időjárási viszonyok között egyaránt használható négy évszakos gumiabroncsok vásárlását azoknak érdemes megfontolni, akik keveset használják autójukat, és zordabb teleken szívesebben választanak tömegközlekedési eszközt. A négy évszakos gumik speciális mintázattal rendelkeznek és különleges öszszetételű gumikeverékből készülnek. Ezek használatával megtakarítható a téli-nyári gumiváltás és a tárolás költsége.

Márkától függően változnak az árak: van, amelyik cég a nyárival azonos áron, 10 ezer forintért adja a 175/70 R13-as méretű négy évszakos gumiját, jó néhány 10 százalékkal, és akad olyan is, amelyik 40 százalékkal drágábban, 15 ezer forintért kínálja négy évszakos gumiját.

Könnyűfém, nehéz kezelés. Sokan imádják, és áldoznak is rá, mert látványos, sportos, de kényes, ez az alumínium keréktárcsa. Fontos, hogy ha ilyenre cseréljük az acélfelnit, csak az autó gyártója által megadott méretűt válasszunk. A túl nagy kerék felüthet a dobban, vagy súrlódhat szélső kormányállásban, ráadásul erősebben koptatja a kerékcsapágyakat, és tönkreteszi a lengőkart, valamint a futómű többi alkatrészét. Az alulméretezett kerék is rontja a jármű stabilitását, ráadásul az alacsonyabb hasmagasság miatt a karosszéria és a kipufogórendszer is sérülékenyebb lesz.

A könnyűfém felni tisztítása komplikáltabb művelet, mert a rátapadt, sokszor ráégett fékpor nehezen távolítható el, olykor elég a nagynyomású vízborotva, de többnyire csak különleges tisztítószer segít. Megelőző hadműveletként érdemes még új korában különleges filmréteget felvinni a könnyűfém kerékre, melyről lepergetik a nedvességet az egyenletesen elrendeződő nanoszemcsék. Az autósboltokban és kutaknál kapható szórópisztolyos flakon egy évre biztosít védelmet.

Rugalmas krónika. A gázzal töltött rugalmas gumiabroncs öregebb az automobilnál, és sokáig alig változott, napjainkban a kényelmi igények mellett a biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek is meg kell felelnie. A XIX. században több természettudós is felismerte a kaucsuk kedvező tulajdonságait, innen már csak egy lépés volt a járműipar meghódítása. Kezdetben a gumi melegben ragadós, hidegben kemény volt, ám Charles Goodyear 1839-es szabadalmának köszönhetően a vulkanizálás megoldotta a problémát.

A tömör abroncsok némileg csökkentették a keréktörések számát, ám az utazási komforthoz azért még hiányzott valami. 1888-ban az állatorvosként tevékenykedő John Boyd Dunlop ötlete alapján elkészült a levegővel felfújt bőrkerék, mely még messze volt a tökéletestől, de a velocipédesek örültek, mert így kényelmesebb lett az utazás. Igaz, a gyakori defekt javítása nehézkes és hosszadalmas volt, ám mindenért kárpótolt a puhább haladás. 1891-ben a Michelin fivérek, André és Edouard megalkották a leszerelhető abroncsot, ami lehetővé tette a gyorsabb cserét. 1950-ig a diagonál abroncsosoké volt a főszerep, aztán következtek a tömlős, majd a tömlő nélküli radiálok, melyek nedves felületen is jobban tapadtak.

Depó, tárolás. A tárcsáról leszerelt téli gumit állítva, a felnin hagyottat fektetve tároljuk, lehetőleg száraz és árnyékos helyen. Jelöljük meg eredeti helyüket, például a jobboldali elsőt JE-betűkkel, ez visszaszereléskor segít majd: az eltérő kopás miatt az elsőt meg lehet cserélni a hátsóval, de lényeges, hogy azonos oldalra kerüljenek vissza a gumik.

Takarékos típus. Alacsony gördülési ellenállású abroncscsal akár ötszázalékos üzemanyag-megtakarítás is elérhető. Egy autó átlagos éves futásteljesítményével kalkulálva egytanknyi, vagyis hatvanliternyi üzemanyagot lehet évente megspórolni, ami 18 ezer forintnyi, és nem mellékesen egyetlen autónál 135 kilogrammal kevesebb szén-dioxid-kibocsátást jelent. (B. J.)

Alacsony gördülési ellenállású abronccsal akár ötszázalékos üzemanyag-megtakarítás is elérhető