Az eredmény ma már jó ideje látható az utakon, s az bizony megosztotta a feltámasztott márka híveit. Sok helyen vélekedtek úgy, hogy a kocsi alig változott, ám szinte csak a vak nem látja, hogy az előző szériához való hasonlóság ellenére valóban mindenhez hozzányúltak. Mindenestre még több hívet szerzett magának a Mini.

A bajorok persze minél nagyobb kört szerettek volna legkisebb portékájuk mellé állítani, így azt is meglépték, hogy a legsportosabb, az eddig csak kitcsomagban beszerezhető John Cooper Works- (JCW-) kivitelt "egyszerű" felszereltségi szintként a kínálatba tették. Ezzel pedig mindenkit arcul vágtak, aki eddig azon a véleményen volt, hogy modellre csak női autóként lehet tekinteni. Pedig meglepő: még a bitang sportosra szánt JCW is alapvetően "könnyebb" lett, mint az első széria alapváltozata, vagyis néhány vezetési tulajdonsága nőiesebbé vált. Könnyebb abban az értelemben, hogy az eddig meglehetősen nehéz kormányszervót sokkal súlytalanabbra hangolták, és a pedálok is kisebb erővel járnak. Szerencsésnek mondhatom magam a két változat megítélésekor, mivel hat éve ezt a márkát hajtom.

Ám ami a motortérbe került, az félresöpör minden eddigi Mini-próbálkozást. Egyértelmű: ez a Mini bizony nem sportos, hanem sportkocsi. Aligha kétséges, az előző Cooper S és az új kivitel is csak egy erősebb sóhajtás a JCW mellett. Nem is csoda, ez utóbbit 211 lóerővel szerelték fel, nyomatéka pedig 260 newtonméter. A JCW turbómotorja kedvéért teljesen újratervezték a sportkipufogó-rendszert. Hangos, de nem szól úgy, "mint az állat", s van egy tuti receptje, amitől aztán végképp elgyengül az, aki valaha kicsit is kedvelte az autósportot. A kipufogó ugyanis rövid sprintek után "visszadurrog".

A városi utakon a futómű durva keménységét már sok bírálat érte: a rendszer drasztikusan kemény, ám a csatornafedélen vagy olyan úthibákon, amely csak az egyik oldalt teszi próbára, még nincs is nagy gond. Keresztbordáktól viszont mentse meg a teremtője. Kanyarban ezek egyszerűen arrébb dobják a Minit. Ez csak az egyik gond, ám olyan hangok jönnek a kerekek felől, amit csak a legerősebb idegzetűek viselnek el.

Belül a legmarkánsabb változás, hogy az amúgy sem kicsi sebességmérő még nagyobb lett. Amiért viszont kár: a rádió elemeit ebbe az órába helyezték el. Ezzel önmagában sok baj nem lenne, de mintha a kezelőszerveit egy igencsak hosszú ázsiai futószalagon készítették volna.

Ezzel együtt az új JCW bomba jó autó. Kéne, nagyon kéne. Szinte biztos, hogy ha léteznek valahol az autógyártásnak istenei, akkor azok körbeülték és megérintették ezt az autót mikor "született". Aki ki tudja fizetni, annak nagy öröme lesz benne. Ám éppen az ára az, ami kijózanítja az embert. 7,8 millió forint alapárként egy ilyen kategóriájú autóért sok, arcátlanul sok. Még akkor is, ha egy őrült jó élményautó kerül a garázsba. Racionálisan aligha akad egyetlen érv is a JCW mellett. Ám elcsépelt közhely, hogy egy szerelemben aligha az ésszerű döntések a legédesebbek. Ezt a Minit pedig borzasztóan meg lehet szeretni.

A 2009-es John Cooper Mini és az ősmodell