Mindezek tükrében bizony mellbevágó a Lo Rider-tanulmány, ami fájdalom, egyelőre valóban nem több mint tanulmány, bár a gyári hírek szerint bőven van esély, hogy szériaéretté váljon.

Ha már BMW-modellről van szó azon senki sem kapja föl a fejét, hogy a koncepciómodell a nagy teljesítményű sportmotorok legkorszerűbb műszaki megoldásait hozza. A váz például rendkívül magas torziós merevségű, zártszelvényű "rendszer", míg a futómű esetében elől - ma már szinte kötelező - fordított villát használnak, a hátsó szekcióban pedig a bajoroknál jól ismert Paralever lengőkart, ami a gyár szerint a legkorszerűbb alapokat adja a gép alá. A blokk ugyancsak a végletekig tökéletesített - immár több mint 85 éves - kiforrott technika, egy kéthengeres, 100 lóerős boxert ültettek a vázba.

Ám ebbe a gépbe nem is kell több, itt nem a döbbenetes lóerő és hihetetlen nyomaték a lényeg. A tervezők saját bevallása szerint az ötvenes-hatvanas évek motorépítő iskoláját, kizárólag a fémekkel, az ívekkel és a fényezéssel kívánták visszaadni. Így aligha meglepő, hogy öncélú díszítőelem valójában nincs a gépen. Ami a nyers stílust adja az a kipufogórendszer, az ülés, pontosabban annak elhelyezése, a fényszóróegység és a lakkozás. Ám a váratlanul és a hihetetlenül kívánatos Lo Rider még mindig nem ezzel akar igazán hódítani. David Robb, a BMW Motorrad formatervezői részlegének vezetője úgy képzeli: a leendő vásárló, akár csak egy kisszériás manufaktúránál, az elejétől a végéig beleszólhatna az építésbe. Így az új BMW-nek igazából csak körvonalai vannak a végleges változatról, valójában a vásárló dönt.

Egyetlen öncélú díszítőelem sincs a BMW tanulmánygépén