A század autója és alkotója
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért", Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke magyarországi látogatásakor e szavakkal méltatta 1910-ben Galamb Józsefet, akiről az amerikaiak sokat, honfitársai keveset tudnak. Most alaposan megismerhetik munkásságát: A XX. század autója című könyv a makói születésű Galamb Józsefnek is méltó emléket állít. Ő tervezte a legendás T-Fordot, melyből 1908-as bemutatása után több mint 15 millió készült.
Galamb József ötgyermekes parasztcsaládban született 1881. február 3-án, Makón. Tizenöt éves volt, amikor apja meghalt, legidősebb ügyvéd bátyja támogatta tanulmányait: József a Budapesti Magyar Királyi Felső Állami Ipariskolán szerzett felsőfokú képesítést. Az intézmény jogutódja a Budapesti Műszaki Főiskola. Galamb József a diósgyőri vasgyárban rajzolóként dolgozott, majd 1901-ben önként a haditengerészetnél szolgált Polában, Horthy Miklós sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. 1903-ban a frankfurti Adler-autógyárat elhagyva két barátjával a Saint Louis-i világkiállításra utazott. Heti hét dollárért dolgozott egy papírgyárban, majd műszaki rajzolói tudásának köszönhetően havi nyolcvandolláros állást kapott Detroitban, ahol Henry Ford hamar felfigyelt precíz rajzaira.
1908 és 1914 között már mérnökként tervezte a 6500 kilométeres New York-Seattle-verseny győztes autóját. 1915-ben, 34 évesen költözött át a dearborni üzembe, ahol 1944-es nyugdíjazásáig dolgozott. Főmérnökként kétszáz embert irányított, éves jövedelme 75 ezer dollárt volt, ennyit keresett akkoriban az amerikai elnök, ez is jelzi Galamb elismertségét.
A zseniális magyarról szóló és a Budapesti Műszaki Főiskola által kiadott könyv szerzői, Gáti József, Horváth Sándor és Legeza László nemcsak a legendás autót és tervezőjét, hanem a korszakot is bemutatja. Az európai körképben részletesen szerepelnek az autógyártók, és ami igazán ritkaság, a múlt század első felének jármű-kereskedelme, természetesen a makói család tevékenységén keresztül is. Galamb József unszolására nem kevésre vállalkoztak testvérei, hiszen voltak előítéletek az amerikai márka iránt.
Az Autó 1927. novemberi számában gróf Majláth József így vélekedett a Fordról: "Jó úton tisztességes sebességgel tud menni, rossz úton pedig - és ezt idén sajnos nagyon is érezhettük - páratlanul munkaképes. Szó sincs róla, hogy hamar tönkremegy, amint azt számos konkurens ellensége hirdeti. Sofőröm, aki eddig egy 45 HP Mercedes-kocsit vezetett, eleinte megvetőleg nézett rá, most hogy kitapasztalta, igen kedveli."
Külföldiként a legnagyobb tekintélyt és a legmagasabb pozíciót egy magyarnak sikerült elérnie az amerikai autógyárnál: Galamb József azon kevesek közé tartozott, akire hallgatott Henry Ford, és akit keresztnevén szólított. Közös elhatározásból született a napi ötdolláros munkabér, mellyel az amerikai ipart is forradalmasította, hiszen a jól kereső munkásokból jó fogyasztói réteg alakult ki.
Galamb arra is rábeszélte Fordot, hogy szülőhazájában építsen autógyárat, ám a 1911-ben a magyar kormány elutasította az ajánlatot. Az első budapesti Ford-szalon 1927 tavaszán nyílt meg a Kossuth Lajos utcai Kiszel vendéglő helyén. Akkoriban egy kétszemélyes Runabout-modell 64 millió koronába került. 1938-ban kisebb mennyiségben szereltek össze Fordokat Magyarországon.
Joe Galamb élete végéig lojális volt a modellváltásokat görcsösen ellenző főnökéhez, nem volt könnyű helyzetben, hiszen az ifjabbik Ford, a később elnökké kinevezett Edsel és annak fia, II. Henry Ford is sok mindent meg akart változtatni, mert mindketten látták, hogy a sikeres modellek ideje is lejár egyszer, ezért újítani kell.
A főnökök közötti diplomatikus manőverezés felemésztette Galamb egészségét: 1943 végén szívrohamot kapott, majd 1944-ben, 39 évnyi Ford-szolgálat után nyugdíjba vonult. 1955. december 4-én halt meg, 1990-ben Galamb József nevét vette fel a makói Szakmunkásképző Intézet.
