Az Egyesült Államokban nem szabályozzák egységesen sem a kötelező felelősségbiztosítást, sem azt, hogy az autótulajdonosok mikor válthatnak biztosítót. A mozgások folyamatosak és gyakoriak: egyrészt a legtöbb szerződést hat-tizenkét hónapra kötik, másrészt a biztosítók folyamatosan egymás ügyfeleinek elcsábításán dolgoznak, ráadásul az interneten, felhasználóbarát portálokon bárki könnyen összehasonlíthatja az árakat. Az autósok valamivel több mint tíz százaléka vált biztosítót évente, amely mintegy 15 milliárd dollárnyi díjbevétel újraelosztását jelenti.

A legtöbb államban kötelező a kötelező, sőt első tulajdonosnak ki sem ad úgy autót a márkakereskedő, hogy nincs rajta biztosítás, de ez sem mindenütt van így. New Hampshire például a baseballstadionnak nevezett modellt alkalmazza, vagyis, ahogyan e sport rajongói tartózkodnak a nézőtéren, úgy az autósok is saját felelősségükre vesznek részt a közlekedésben. (Az ezzel ellentétes modellt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást Disneylandnek nevezik - a szórakoztatópark ugyanis megtéríti a területén okozott károkat.)

Nemcsak a New Hampshire-iek, hanem minden más, biztosítatlan vagy "alulbiztosított" autós által okozott kár ellentételezésére számos államban külön biztosítást kell kötni. Ezek az UM-, illetve UIM-szerződések (uninsured motorist és underinsured motorist) általában csak személyi sérülésekre terjednek ki, a saját járműben keletkezett kárra külön UMPD- (uninsured motorist property-damage) csomagot ajánlanak. De nem Amerikában lennénk, ha mindezen, U-val kezdődő kategóriáknak lenne országosan egységes meghatározása. Virginiában, ha valaki befizet minden évben ötszáz dollárt, akkor mentesül a kötelező biztosítás alól. Oklahomában a 25/50/25 ezres szabály van érvényben, azaz a biztosító anyagi kárt legalább 25 ezer dollárig (egy átlagos új autó áráig) köteles vállalni, a személyi sérülések után legfeljebb 50 ezer dollárt fizetnek, kivéve az első számú sérültet, aki után külön 25 ezret. A tarifákat számos körülményt figyelembe véve határozzák meg. Így például számításba vehetik a vezető korát, hogy mikor szerezte jogosítványát, valamint nemét, családi állapotát, sőt azt is, együtt él-e a házastársával. Bár a legfiatalabb sofőrök ideiglenes jogosítványa elvileg korlátozza a "diszkóbaleseteket" (nem szállíthat például tinédzsereket, csak ha legalább 21 éves, vezetni tudó személy ül mellette), ezt a korosztályt mégis "életveszélyesnek" tartják, és 25 éves korig igen magas díjat számolnak. Több biztosító is kedvezményt ad azonban a jó tanulmányi eredménnyel rendelkező egyetemistáknak, akik valószínűleg szombat éjjel is a könyveik felett ülnek.

A Fitch a minap kiadott jelentésében megállapítja: az autóbiztosítási piac szereplői az elmúlt öt évben növelték szerződéseik számát, de a piac alapjai ingatagok, a bevételek csökkentek, és idén az üzleti eredmények romlására lehet számítani. A biztosítók marketingtevékenységén azonban mindez egyelőre nem látszik meg: az iparág tavaly minden korábbinál többet, 1,77 milliárd dollárt költött reklámra.

Baleset a kaliforniai Fresnóban. Nem mindegy, hogy a vétkes melyik államból jött