Időutazás a padláson
A Peugeot múltja például Sochaux-ban, ahol múzeumban őrzik Armand Peugeot és Léon Serpollet csaknem 120 éves szellemét és teremtményeit.
De Sochaux-ban nem csak nyilvános tárlat idézi fel a legendás márka múltját. A valódi, kozmetikázatlan történelem egy padláson van, néhány percre a rafináltan kivilágított, patyolattiszta bemutatótermektől. Egy poros, sötét padláson, ahová bezsúfoltak mindent, ami Peugeot. A régi, leszerelt gyárépület legfelső szintjén, ahol már világítás sincs és csak keskeny, mosatlan üzemcsarnok ablakokon szűrődik be a fény, hegyekben áll a porlepte múlt. Több mint háromszáz oroszlános jármű raktára ez a padlás. Ide kerültek a falusi fészerekből, szénakazlak alól, öreg műhelyekből és külvárosi melléképületekből feltalált autók a XX. század legeslegelejéről. Tucatszám, szinte rakásban idézik a 20-as, 30-as éveket a 400-as sorozat darabjai, amelyeken a por egyformán lepi a rozsdát, a patinát és az egykori eleganciát.
Egy idő után a 402-esek 1937-ből, vagy Columbo hadnagy 403-asa esetleg egy 68-as 404-es Cabriolet már el sem éri az ember ingerküszöbét, amikor olyan ritkaságokba botlik, mint az 1938-ban Le Mans-ban futott 402 Darl'Mat, vagy az 1941-ben épített, ormótlan háromkerekű törpe, a már akkor elektromos VLV. A múlt darabjai között pedig fel-feltűnik az elfeledett jövő, a Peugeot megannyi koncepcióautója, az egykor elegáns szalonokon csillogó zsákutcás fejlesztések és a meglóduló tervezői fantáziák soha meg nem valósult darabjai.
De a padláson kapott helyet az egyetlen sochaux-i katonai terepjáró éppúgy, mint a pápamobilok, amelyeket a szentatyák használtak párizsi látogatásaik alkalmával. Számos darab pedig a Peugeot sportsikereit idézi. Mint Vatanen dakaros 205-öse vagy a Panizzi fivérek 206-os WRC-je. A gengszterfilmek hangulatát keltő modellek mellett pedig kontrasztként áll a marseille-i fehér taxi a filmvásznakról.
A kort, amikor még emberi volt az autó, de legalábbis őszintébb, mint manapság.
