Olasz villanás
Az igazán fájdalmas az volt, ha volt is próbálkozása a noaléi gyárnak ebben a szegmensben, az szinte már akkor kudarcra volt ítélve, amikor kiötlötték. Így a feladat adott volt: ha valamit villantani szeretnének, ahhoz bizony igencsak látványosat kellett az "asztalra letenni".
Az olasz gyárnál azonban nem a mind népszerűbb MotoGP 800 köbcentiméteres királykategóriáját célozták meg az új RSV4-essel. Ennek több, logikus magyarázata is van. Egyrészt ahhoz, hogy itt induljanak, a nulláról fel kellett volna építeni egy új motort. Ha azonban ezt piacra szerették volna szelídíteni - amivel a kereskedelmi lehetőségeket aknáznák ki -, ahhoz bizony egy másik, ugyancsak teljesen új gép építésébe is belekezdhettek volna, hiszen a MotoGP-ben lényegében prototípusok futnak. Ez a projekt így nem lett volna olcsó mulatság. Ráadásul egy MotoGP-csapat fenntartása ezen a szinten ijesztően drága.
A gyár így a Superbike-világbajnokság felé fordult, hogy hírverést csapjon új csemetéjének. A lépés logikus, már csak azért is, mert a szériamotorokból gyúrt - így nem mellékesen lényegesen olcsóbb - versenygépeknek szánt sorozat egy komoly előnyt is hordoz magában. Felmérések szerint a motorvásárlók döntéseire - meglepő módon - sokkal nagyobb hatással vannak a Superbike-világbajnokság eredményei, mint a MotoGP-ben nyújtott teljesítmények.
Az elvárások magasak voltak - jövőre már a sorozat világbajnoki címéről álmodnak, ennek érdekében már le is szerződtették Max Biaggit - s ennek tükrében indultak az új gép munkálatai. A remélt Superbike-sikerek miatt hamar megszületett a döntés, hogy a gyár létrehozza az első saját tervezésű, négyhengeres blokkját, mert, mint mondják: ezzel lehetnek leginkább versenyben a "japán armadával".
Az eredmény egy teljesen elektronikus vezérlésű, 999 köbcentiméteres, rendkívül kisméretű, 65 fokos V4-es hajtómű lett, ami gigászi, 181 lóerőt teljesít. Mindennek tetejébe az önsúly alig több, mint 179 kilogramm, ilyen kombináció pedig már hatalmas tiszteletet és önfegyelmet követel. További kunszt a blokktól, hogy maximális fordulata 16 ezer fordulat/perc, ami bizony már a 600-as kategória privilégiuma. A kicsi hajtómű ráadásul lehetővé tette, hogy a hátsó lengővillát meglepően hosszúra tervezzék, amivel nagyban javították a stabilitást.
A bemutatón a kétkedőknek is kiderült, hogy a motor szinte teljes egészében egyezik a korábban közölt fantáziarajzokkal. A gép így kétségbeejtően jól néz ki, és ráadásul roskadozik a minőségi - Öhlins, Brembo - "kiegészítőktől". Aki mindent hátrahagyva azonnal rohanna az első Aprilia-kereskedésig a pénzével, annak azonban egy darabig még várnia kell. Ha ugyanis hinni lehet a pletykáknak, az RSV4-es jövőre még nem lesz kapható a kereskedelmi forgalomban. A használat tehát - egyelőre - csak Max Biagginak engedélyezett. Árat, akár csak megközelítőt az Aprilia magyarországi importőrénél nem is tudtak mondani. Persze, ha jövőre jönnének a várt eredmények, és a vevői nyomás is egyre nagyobb lenne, akkor lehet, mindezt erősen átgondolná az olasz gyár.
