Sok városba be sem hajthattak a ló nélküli kocsik, Ohióban pedig legfeljebb 4 mérföldes sebességgel közlekedhettek, ráadásul az útkereszteződés előtt 85 méterrel kolompolniuk is kellett. Időközben a szabályok enyhültek, de azért maradt még komoly akadály.

A műszaki dolgokhoz kevéssé, az üzlethez és a joghoz annál inkább értő George Baldwin Selden szabadalmaztatta "egyszerűen vezethető, olcsó és könnyű útimozdonyát". Az 1879-es licenc birtokában minden legyártott vagy importált automobil után 1,25 százalékos jogdíjat szedett, amennyiben azt belső égésű motor hajtotta. Ez alakította a járműparkot az Egyesült Államokban, ahol 1900-ban másfél ezer villanymotorost, valamint 751 gőzhajtásút és mindössze 15 petróleummal működő automobilt gyártottak. Akkoriban a hatszáz dolláros Locomobilt egy hónapon belül átadták a megrendelőnek, aki 25 centnyi költséggel száz mérföldet tehetett meg.

Leginkább Henry Fordot dühítette a sarcoló szabdalom, amit többéves pereskedés és nyilvános autópárbaj után érvénytelenítettek, mert a New York-i bíróság által elrendelt műszaki szemlén kiderült, hogy Selden kocsija nem az első, a felfestett 1877-es évszámmal ellentétben évekkel később készült, ráadásul nem volt képes egyetlen mérföld megtételére sem. Az 1911. január 11-i ítélet érvénytelenítette a szabadalmát, három év múlva Selden cége is megszűnt.