Holttestekkel is teszteltek
Hetven éve közfelháborodást okozott, hogy amerikai gyártók emberi holttestekkel is tesztelték az autók biztonságát. Akkoriban sokan Leonardo da Vinci anatómiai kísérleteire és boncolásaira hivatkoztak, mert az emberi test megismerése nemcsak a művészi ábrázoláshoz, hanem az élet megmentéséhez is szükséges.
Napjainkban már nem váltott ki világméretű botrányt, hogy törésteszteknél bábuk helyett emberi holttesteket szíjaztak az autókba, ma hivatalosan is elismerik a vizsgálatok tényét és szükségességét. A közelmúltban befejeződött biztonsági kutatás keretében holtestekkel is törésteszteltek autókat. Erről Claus Tingvall, a Svéd Közlekedésbiztonsági Intézet szakértője nyilatkozott az Expressen című újságnak. "Bizonyos esetekben nagyon fontos használni ezt a módszert. Sokan még életükben ajánlották fel testüket kutatási célokra, tíz személy holttestével teszteltek, természetesen csak olyanokéval, akik ebbe még életükben beleegyeztek." Tingvall elmagyarázta, hogy a kísérletek tapasztalatait a töréstesztbábuk tökéletesítésére használták, vizsgálták az emberi test által elviselhető sérülések mértékét, és az új Dummykat már ezek alapján építik meg.
Az autógyártók napjainkban a Hybrid III és a Euro SID II nevű bábukat használják. Eddig ezek hasonlítottak leginkább az emberi testre. Az átlagos felnőtt tömegének megfelelő Dummyk bonyolult belső szerkezetűek: a csontokat utánzó vázban több tucat érzékelővel mérik az erőhatásokat, majd biomechanikai számításokkal modellezik a lehetséges sérülések mértékét. Minden újonnan forgalomba kerülő autót (különböző tömegűeket) még a piacra kerülés előtt és a fejlesztés során a gyártó törésteszteli.
Az EuroNCAP-teszteknél frontális, oldalirányú, illetve gyalogossal való ütközést szimulálnak, majd értékelik, hogy a tesztbábukat milyen erőhatások érték, illetve hogy milyen lehetséges sérüléseket okozhat az adott típus. Az ütközéseket előre programozott módon, meghatározott sebességgel végzik. Frontális baleset szimulációja során 64 km/órás sebességgel ütköztetik az autót egy méter széles, 54 centiméter hosszú, deformálódni képes tömbhöz úgy, hogy az autó tükrök nélkül mért teljes szélességének 40 százaléka fedi a tömböt a vezető oldalán, aztán a vezető oldali ajtónak ütköztetnek 50 km/órás sebességgel egy 1,5x0,5 méteres, deformálódó tömböt.
A gyalogossal való ütközés szimulációja 40 km/órás sebességnél történik, majd osztályozzák az eredményt annak megfelelően, hogy felnőtt-, vagy gyermekbábut használtak, illetve hogy az autó lökhárítója, valamint a motorháztető milyen mértékű sérülést okozhat a gyalogos lábán, illetve fején. Fejsérülések vizsgálatakor külön ütközéssel vizsgálják, hogy egy kis térfogatú, merev tárgy milyen sérülést okoz, illetve hogy a beépített oldal- és függönylégzsákok mennyire védik a vezető fejét. Ehhez a teszthez az autót oldalirányban gördíthető tréleren ütköztetik egy rögzített, 25,4 cm átmérőjű tárgynak.
Közlekedési balesetek során a fejsérülés veszélye ötször nagyobb, mint az egyéb sérüléseké, és korábban bizonyossá vált, hogy a megfelelő függönylégzsák képes kivédeni a súlyos fej-, illetve agysérülést. (B . J.)
