Voltak zsákutcák és túl jól sikerült műszaki megoldások, amelyeket száműztek a pályákról, hogy aztán néhány ismét visszatérjen. Ideiglenesen betiltották a teljesen sima felületű – slick –abroncsot és a turbót, napjainkban azonban megint engedélyezték használatukat, az viszont biztos, hogy nem térhetnek vissza a ventilátoros légterelők és a hatkerekű versenyautók.

Zárt kabin a 2020-as autón F1 Racing

A Forma–1 a járműipar kísérleti laboratóriuma, amelyben nemcsak a technológiákkal, de a szabályalkotókkal is folyamatosan harcolnak a mérnökök, és keresik a kiskapukat a Nemzetközi Autószövetség (FIA) Formulájában, vagyis a technikai előírásokban. Az 1950-es szabálykönyvben még csak a motorok lökettérfogatát korlátozták: kompresszorral 1500 köbcenti, atmoszferikusan 4500 köbcenti volt a maximum, 1954 és 1960 között hasonló szerkezeteknél 750, illetve 2500 köbcenti volt a felső határ. Közben jelentősen változtak a konstrukciók: az 1960-as Lotus motorja még elöl volt, az 1961-es Ferrariban már a vezető mögé került.

1961 és 1965 között az 1300-as feltöltős és 1500-as szívómotorok mellett már előírták a 450 kilogrammos minimális menetkész tömeget. 1966-ban megjelent az 1500-as kompresszoros és a 3000-es szívómotoros előírás, valamint az 500 kilogrammos minimális súly. 1985-ben a fogyasztást 220 literre, 1986-ban 195 literre korlátozták. Akkoriban a másfél literes Honda V hathengeresének teljesítménye 1217 lóerő volt. 1987-ben a 3500 köbcentis szívómotoroknál kisebb, 1500 köbcentis, turbófeltöltős motorok teljesítményének megzabolázására a töltőnyomást korlátozták 4-ről 2,5 bárra,majd 1989-ben a feltöltős hajtóműveket kitiltották a pályákról. 1995-től 3000 ezer köbcenti lett a felső határ, 1997-től 600 kiló a minimális menetkész tömeg, a vezetővel együtt.

A sebesség korlátozása mellett a veszélyes elemeket is száműzték: az 1968-as Lotusokon magasra kinyúló szárnyak után 1988-ban mennie kellett az ugyancsak jobb tapadást biztosító és a Brabham-kocsi hátuljára épített ventilátoroknak is. 1976-ban a Tyrell Ford, 1981-ben pedig a Williams próbálkozott hatkerekű versenyautóval, de sem a kormányzott négy első kerék, sem pedig a megduplázott, vagyis négy hajtott hátsó nem váltotta be a reményeket. Sikertelenségük miatt a fura kocsik önként levonultak a pályákról, de a következő szezon elején azért négyben maximálták a kerekek számát a szabálykönyvben.

2014-ben visszakerülhettek a turbók, amelyekkel az 1,6 literes V6-hengeres motorok teljesítménye 800 lóerős lett, igaz, korlátozták a töltőnyomást, mellyel veszélyesre szaporítható a ménes. További veszélyt jelent az ütközéseknél a nyitott fülke, amelyet már többször zárttá akartak tenni, hogy a másik autóról lerepülő alkatrészektől is megvédjék a pilótát. Éppen a Hungaroringen szenvedett súlyos sérülést Félipe Massa. Hogy milyenek lesznek a Forma–1-es autók 2020-ban? A brit F1 Racing magazin a Williams-csapatnál működő Pat Symonds versenymérnök grafikájával válaszolt.

A fedett kabinú és burkolt kerekű autókon a leszorítóerőt szolidabb és egységesebb hátsó szárnyak növelik, miközben a hibrid rendszerek KERS-es, 250 lóerőnyi pluszt az előzésekhez, ami néhány másodpercig már ezernél több lóerőt jelent, amihez szélesebb abroncsok kellenek: ezekről már tárgyalnak a FIA szakemberei, a csapatmérnökök és pilóták. Az ötlet mindenkinek tetszik, így a jelenlegi – 245 mm széles első és 325 mm széles hátsó – abroncsok helyett 2017-ben jöhetnek a 400 mm széles kerekek.