Családi kép sportterepjáróval
Jobban megy mostanában az Opelnek, egyre több modellje sikeres, a márka presztízse nő, a vevők is szeretik. Van azonban minden bezzeg-családban egy fekete bárány, egy olyan bumfordi böszme, aki mindig meghúzódik a családi képek szélén és onnan néz dacosan a fényképzőbe, tudván, hogy vele soha nem fognak büszkélkedni. De Opelékat nem olyan fából faragták, hogy a szegény, nem túl jól sikerült rokont szép csöndben kitaszigálják a képből, elküldik a néhány tanfolyamra, szépen megfésülik, kis sminket felvisznek és büszkén beállítják a kép közepére.
Pont így történt az Antarával. Pedig igen szép reményekkel indult az Opel SUV-ja, 2005-ben például az év koncepcióautójának választotta az egyik legtekintélyesebb brit szaklap. A folytatás azonban nem volt túl sikeres, különös tekintettel arra, mennyire fontos szereplők lettek a szabadidőautók (mára a piac több mint 10 százalékát adják). A siker elmaradásában meglehetősen komoly szerepe van a konszernen belüli kannibalizmusnak is: az azonos műszaki alapokon készült a Chevrolet Captiva nemhogy hosszabb és hétszemélyes, de olcsóbb is.
Az Opelnél azonban úgy gondolták, adnak még egy esélyt az Antarának és egy kívülálló szemével nézve meglehetősen furcsa fejlesztésbe fogtak. Nem egy könnyed ráncfelvarrással intézték el a modell kifutásáig hátralévő időszakot, hanem komoly beruházással teljesen új motorokat fejlesztettek, áthangolták a futóművet, jelentősen csökkentették a belső zajt. Mindez azonban csak egy nagyon enyhe arcplasztikával járt együtt, csak az avatott szem fedezi fel a különbséget a 2011-es és a korábbi Antarák között. Változott az első lökhárító, a krómbetétek és a ködlámpák, belül finomítottak egy picit a középkonzolon, az anyagokon és a korszellem jegyében elektromosra cserélték a kéziféket.
Az új motorok megjelenésével búcsút inthetünk a 3,2 literes V6-osnak, benzinesnek csak egy, a négyhengeres, 2,4-es, 167 lóerős EcoTec motor maradt, ezzel a motorral és hat fokozatú kézi váltóval a Selection változat 6,84 millió forintba kerül. A másik két hajtómű, a 2,2 literes dízel 163, az erősebbik 184 lóerővel, 350, illetve 400 Nm-es nyomatékkal. Mindkettő tudja, amit kell, tulajdonképpen semmiben nem tűnnek ki a konkurensek hasonló motorjainak hosszú sorából.
Automata sebességváltó csak összkerékhajtással kérhető, az erősebb dízelhez viszont manuális csak elsőkerék-hajtásúhoz rendelhető.
Bár egy átlagos Antara ritkán kerülhet olyan helyzetbe, hogy mind a négy kerékre szüksége lenne a haladáshoz (legfeljebb a családi sítúra során), az autóban Haldex-kuplung gondoskodik arról, hogy szükség esetén a hátsó kerekekre is jusson nyomaték. Ha kell, akár 50-50 százalékban osztja meg a rendszer a hajtóerőt az első és a hátsó kerekek között. Ez azonban tényleg csak arra jó, hogy a család feljusson a hegyre a havas úton,természetesen ahol elég az autó 17,6 centis hasmagassága. Hasznos fejlesztés volt az 50 százalékos zajcsökkentés is. Ha éppen nem orkánszerű oldalszélben használjuk az autót (ami ellen a legtökéletesebb zajszigetelés sem ér semmit), az Antara csendesen suhan, a benti csendnek, a kényelemnek, a jól hangolt futóműnek, a magas üléspozíciónak köszönhetően remek utazóautó. Ezen csak a csomagtartó mérete ront némileg, alapeseteben mindössze 420 liter poggyász fér el benne. A hátsó üléseket azonban síkba lehet dönteni, így összesen 1,4 köbméter cuccot lehet beletömni.
