Fejlesztőmérnökök és szabályalkotók folyamatos harca a Forma 1, utóbbiak megpróbálják megzabolázni a konstruktőrök olykor veszélyes mértékben szárnyaló képzeletét, ám azok mindig találnak rést a falon és az előírásokban.

Viszonylag kevés változással kellett számolniuk a csapatoknak az idei Forma–1-es szezonra és a módosításoknál most a pilóták véleményét is figyelembe vették. Egyetlen szezont ért meg, és idén már el is törölték az évadzáró futam pontduplázását. Az autókra vonatkozó szabályok nem változtak jelentősen, de tiltott lett a „kétszarvú és hangyász formájú” orrkúpok használata.

A korábbi 691 kilogrammról 702-re emelték az autó minimális tömegét, ami 2013-ban még 635 kilogramm volt üzemanyag és pilóta nélkül. Ötről négyre korlátozták az egy szezonban felhasználható motorok számát, melyek idén is 1,6 literes turbófeltöltős benzinesek. Csak becslések vannak a hibridek rendszerteljesítményéről, mely bennfentesek szerint idén már elérheti az ezer lóerőt, ami nem csoda, hiszen kisebb hajtóművek is voltak már erősebbek, igaz, nem ennyire korlátozott turbónyomással.

A tavalyitól eltérően idén már nem lehet év közben változtatni a sebességváltó áttételezésén. Oldalirányú ütközéseknél az eddiginél jobban megerősített utascella védi a pilótát, különösen a fej körül lett nagyobb a védőzóna.

Jody Scheckter hatkerekű Tyrrell-lel, 1976, Svéd GP

Az 1950-ös szabálykönyvben még nem esett szó a menetkész tömegről, csak a motorok lökettérfogatát korlátozták: kompresszorral 1500 köbcenti, atmoszférikusan 4500 köbcenti volt az engedélyezett maximum, 1954 és 1960 között hasonló szerkezeteknél 750, illetve 2500 köbcenti volt a felső határ. 1961 és 1965 között az 1300-as feltöltős és 1500-as szívómotorok mellett már 450 kilogrammos minimális menetkész tömeget írtak elő. 1966-ban megjelent az 1500-as kompresszoros és a 3000-es szívómotoros előírás, valamint az 500 kilogrammos minimális súly. 1985-ben a fogyasztást 220 literre, 1986-ban 195 literre korlátozták. A Honda V hathengeres 1500 köbcentisének teljesítménye 1217 lóerő volt. 1987-ben a 3500 köbcentis szívómotoroknál jóval kisebb, 1500 köbcentis, turbófeltöltős motorok teljesítményének megzabolázására először a töltőnyomást korlátozták 4-ről 2,5 barra,majd 1989-ben az ilyen hajtóműveket kitiltották a pályákról. 1995-től 3000 ezer köbcenti a felső határ, 2014-ben a 2,4 literes, szívó V8 hengereseket 1,6 literes turbófeltöltős, V6 hengeresekre kellett cserélni.

1997-től még 600 kilogrammban határozták meg a versenyautó minimális menetkész tömegét vezetővel együtt. A sebesség korlátozása mellett a veszélyes elemeket is száműzték: a magasra kinyúló szárnyakkal együtt menniük kellett az ugyancsak tapadást javító és a kocsi hátuljára épített ventilátoroknak, majd a kipörgésgátlónak és az aktív futóműveknek.

1976-ban a Tyrrell Ford, 1981-ben pedig a Williams próbálkozott hatkerekű versenyautóval, ám sem a kormányzott négy első kerék, sem a négy hajtott hátsó nem váltotta be a reményeket: a fura kocsik eltűntek a pályákról, de a biztonság kedvéért azért a szabálykönyvben négyben maximálták a kerekek számát.