Tankolás: mivel töltsük a mit?
A Mercedes első sorozatgyártású dízel teherautójának 1924-es bemutatása óta eltelt 84 év meglátszik a kissé elavult fosszilis üzemanyag-alapú technikákon is. Egyre sürgetőbb hát a késztetés, amit minden gyártó érez. Igaz, az elfogulatlannak nem nevezhető Shell igen optimistának tűnő előrejelzése szerint 2050-re a mainak több mint kétszeresére növekszik a fosszilis energiahordozókból kinyert energiamennyiség felhasználása, amit egy nem túl hirtelen visszaesés követ majd a szintetikus és bioüzemanyagok térhódításával párhuzamosan, miközben az elektromos és a hidrogénalapú üzemanyagok terén csak lassú növekedésre számíthatunk. Mindezek mellett a Shell is elismeri, szükség van új üzemanyagokra, de úgy tűnik, a fosszilis piaci szegmensben betöltött pozícióját nem adja fel egykönnyen.
A Daimler ennek ellenére mégis óvatos, és készül a jövőre. A helyes utat a hibridekben látja, mivel ezeket meglévő dízelmotorjaival is ki tudja fejleszteni. A későbbiekben a dízelmotorok már könnyen kicserélhetővé válnak bármilyen elektromos áram termelésére alkalmas motorral, így a megfelelő üzemanyag kifejlesztése után a járművek hajtása már rendelkezésre áll. Az e célból kifejlesztett hibrid rendszerekből kialakítás és felhasználási terület szerint hármat különböztethetünk meg. Az első és legelterjedtebb a párhuzamos rendszer, melyben a hagyományos hajtásra építik rá a villanymotort, ami egyben generátor is, így ez lassításkor tölti az akkumulátorokat, míg gyorsításkor csupán rásegít a hajtásra. Ezt a rendszert leginkább távolsági buszokban és teherautókban érdemes használni, mivel támogatja a belső égésű motor alkalomszerű leállítását és gyors újraindítását, miközben nagyobb sebesség elérését is lehetővé teszi.
A második a soros rendszer, melyben a belső égésű motor egyenletes, ideális fordulat mellett termel áramot egy generátoron keresztül az akkumulátorok és a kerékagymotorok számára; ennek segítségével a károsanyag-kibocsátás jelentősen csökkenthető. Ezen rendszer végsebessége nem túl nagy, de azt magas nyomatékszint mellett, igen gyorsan képes elérni, így a rendszer ideálissá válik városi autóbuszok számára.
A harmadik, a kettős hibrid rendszert leginkább személyautókban alkalmazzák, ahol a motor hagyományos módon kapcsolódik a kerekekhez, míg egy másik, oldható tengelyen keresztül áramot termel egy generátorként és motorként is üzemelő szerkezetnek, ami így csak a megfelelő pillanatban kapcsolódik a hajtásba, ezáltal nem akadályozva a személyautóktól elvárt nagy végsebességet.
Ugyanúgy, ahogy a jövő üzemanyaga is kétséges, az elektromos áram tárolására alkalmas szerkezet végső típusa sem ismert még előttünk. Jelenleg a második generációs lítiumion-akkumulátorok nyújtják a legkedvezőbb és legköltséghatékonyabb kapacitást, ellenben a kondenzátorok elvén működő, gyorsan tölthető és kisüthető szuperkapacitorok is rohamos fejlődés előtt állnak.
Végül álljon itt a Daimler véleménye a jövő üzemanyagairól. Elképzeléseik szerint még rövid távon sem érdemes támogatni a tiszta növényi olajjal, a kettős üzemanyaggal, a metanollal és a dimetil-észterrel folytatott kutatásokat, viszont a biodízelnek, a sűrített földgáznak, az etanolnak, a cseppfolyósított gáznak, valamint a cseppfolyósított növényi olajnak bizalmat szavaztak, miközben másodlagos szinten kutatásokat végeznek hidrogénnel, butanollal, biomasszával és szilíciumalapú vegyületekkel is.
Biodízellel jelenleg is folynak közúti tesztek: a DHL tíz kamionjában és a stuttgarti tömegközlekedési vállalat hét buszában alkalmazzák az OMV által biztosított üzemanyagot, miközben már cseppfolyósított növényi olajjal is közlekednek DHL-teherautók a közutakon. Érdemes megemlíteni, hogy biodízel előállításában Európa nagyhatalomnak számít, még ha ez csak tizede is a világ etanoltermelésének, amiben az előrejelzések szerint 2015-ig az Egyesült Államok és Brazília mögött biztos, hogy csak elhanyagolható szerep jut az öreg kontinensnek.
Azért mégis készülnünk kell. A változás szele már mindenkit megérintett, és egyre sürgetőbb egy általánosan elfogadható technológia kifejlesztése, ami egyszerre kíméli majd kevés megmaradt fosszilis tartalékunkat és a föld légkörét is. Lehet, hogy még időben vagyunk, de az biztos, hogy igyekeznünk kell.
