Óriási, még egy hivatal, mely rangjánál fogja nagyjából akkora költségvetésből gazdálkodna, mint amennyit egy évben kerékpárutak építésére költhet a főváros. Nem mellékesen a jövőre tervezett 650 millió forintból 25 kilométernyi újabb szakasz épül. Elképzelem, amint a környezetbarát Hivatal előtt felfestik a főnök parkolóhelyét. Jó, ez csak vicc, mert ugye egy bringával nem kell közterületet foglalni, hiszen a kapu alatt is elfér, néhány legalábbis, mert ha erősödik a csapat, a szaporodó drótszamarak tárolási gondokat okozhatnak, ha ne adj isten, terjeszkedik a hivatal.

Más. Egy idézet az autómentes napból. Napilapos társunk egyenesen az autósok és kerékpárosok közötti háborúról beszélt. Ha az utakon eluralkodott hadiállapotra gondolt, egyetértek, ha két járműtípus közötti ellenségeskedésre, akkor ez egyszerűen butaság, hiszen mindannyian gyalogolunk, buszozunk, autózunk, sokan bringázunk is, a baj az, hogy amikor közlekedési módot vagy eszközt váltunk, magunk is megváltozunk, és ellenségesen nézünk a mozgékonyabbakra, a kerékpárosokra, robogósokra. Pedig, ha nem feledkeznénk meg a járművek eredeti céljáról, akkor nemcsak békésebb, de gyorsabb is lenne a közlekedés.

A motorosokhoz hasonlóan a kerékpáros futárszolgálatok is a dugóból élnek, néhány élmenő napi száz kilométert leteker, megmondom őszintén ennyit én nem bírnék, pedig imádok biciklizni. Ám naponta Budapest egyik végéből a másikba hajtani, egy dunai átkeléssel színezve... Szép időben még élvezetes is, de ha esik az eső, hull a hó, vagy szikrázik a nap, hát inkább más közlekedési eszközt választok, pláne, ha hegyre kell mennem.

Egy átlagember évente legfeljebb kéthónapnyi ideális bringás időt élvezhet a Kárpát-medencében, már csak az aszfalt hőmérséklete miatt is, hiszen a biztonságos manőverezéshez megfelelő tapadás is kell. Most nem említem a hiányos kerékpárút-hálózatot, a tárolók hiányát, és azt sem, hogy egy komoly túra után még a leglezserebb munkahelyre érkezve is illik lezuhanyozni és ruhát váltani, ha másért nem, hát a kollégák miatt.

Az egyik szervező, aki nem mellékesen a Levegő Munkacsoport tagja, egy norvég tanulmányt idézett, mely szerint egy kilométer letekerésével 37 eurót lehet megspórolni a társadalombiztosítónak, vagyis mindannyiunknak, mert ennyit javul az egészsége. Hát akkor számoljunk, ha tíz millióan felülünk és keményen belehúzunk, akár a költségvetés is pluszba lendülhet. És az sem baj, ha csak az ország fele bringázik, legfeljebb ők kétszer annyit tekernek.