Sípoló villamossal a csúcsra
A Leaf 14 perc 33 másodperces időt elérő autó csak egyetlen elemében különbözött a gyári változattól: a szervezők kérésére sípoló rendszert kellett beépíteni, hogy a csendes jármű figyelmeztesse a nézőket és pályamunkásokat érkezéséről. Nagyon élvezetes volt a Leaf-vezetés, nyilatkozta a pilóta, mert azonnal maximális nyomatékot ad le az autó, így a lassú kanyarokból szinte kiugrott, teljesítményéből pedig a csúcshoz közeledve sem veszített, szemben a légszomjas belső égésű motoros indulókéval. A szériamodellhez hasonlóan a Pikes Peak Leafet is 48 cellás, lítium-ionos, 80 kW teljesítményű egyenáramú és 280 newton méteres nyomatékú szinkronmotor hajtotta.
A száz méter híján húsz kilométeres és 156 kanyarral tarkított pályán a 2862 méteren fekvő rajt és a 4300 méteres csúcson lévő cél között közel másfél kilométernyi a szintkülönbség, amit alaposan megszenvednek a hagyományos motorok, melyek teljesítményének harmada elvész a légritka célban. A pálya eleje még aszfaltborítású, a táv nagyobbik részén murván kell hajtani. Kilencszáz lóerős teljesítményű Suzukijával 9 perc 51,278 másodperces idő alatt ért a csúcsra Nobuhiro Tajima, aki ezzel nemcsak húsz másodperccel megjavította négyéves csúcsát, de sikerült tíz perc alá faragnia az időt. A 89. Pikes Peakon a következő pilóta is megdöntötte a korábbi rekordot, de hiába volt erősebb, 10 perc 0,4 másodperces idejével csak második lett a tavalyi győztes, az 1300 lóerős teljesítményű Hyundai autóval versenyző Rhys Millen, aki elmondta, hogy a bődületes teljesítmény négyszáz lóerővel gyengül a csúcsra érve. A harmadik helyen a háromszoros jégbajnok Jean Philippe Dayraut vezette 800 lóerős Dacia Duster végzett a világ leghíresebb és legveszélyesebb hegyi versenyén.
Ezeknek az autóknak persze nem sok közük van az utcai változathoz, inkább csak formájukban idézik azt. Az egyedi építésű és csővázalapú járműveket hat-nyolc hengeres motorok hajtják és az erőgépeket a szponzorok műanyag karosszériájával borítják. A Pikes Peak kiírásában nincsenek szabályok, bármilyen járművel rajthoz lehet állni, legyen az két-, három- vagy négykerekű.
A Monsterként ismert hatvanéves Nobuhiro Tajima, a japán Suzuki sportigazgatója és veterán ralipilóta, 1992 óta minden évben rajthoz állt a Pikes Peak hegyi versenyen, ahol az utóbbi években már nemcsak győzni akart, hanem meg akarta javítani 2007-ben felállított 10 perc 1,408 másodperces rekordját, ez idén sikerült. Tajima SX4-es fazonú Hill Climb Special Suzukija évek óta verhetetlen a hegyen: saját szélcsatornában fejlesztett 5,2 méter hosszú, 1090 kilogrammos tömegű gépét 3100 köbcentiméteres, 920 lóerős teljesítményű és 890 newtonméteres nyomatékú duplaturbós, V6-hengeres benzinmotor hajtotta.
Több autónak meghibásodott a turbója, néhánynak szétmállott a gumija, és abroncs nélküli keréktárcsával ért célba, Bobby Regester Pontiac Sunfire autójával lecsúszott az útról, és több bukfenc után állt meg, ám az erős bukócsőváznak köszönhetően sértetlenül szállt ki a roncsból. A győztes Suzuki jól bírta a tempót az igencsak oxigénszegény környezetben, igaz, a hófödte csúcson már felforrt a hűtővize.
A motorháztető alól kiáramló gőz a verseny hőskorát idézte, amikor még nem másodperceket faragtak az időkből, és nem tíz percig, hanem több óráig tartott megtenni a távot. Autóz ni egy rögös szekérúton, ezt találta jó mókának két denveri fiatalember: Yont és Felker 1901. augusztus 12-én kilenc óra alatt ért fel gőzvontatójával a Pikes Peak csúcsára. Az első benzines felhőfutam győztese, és minden idők legfiatalabb bajnoka a washingtoni Rea Lentz lett, aki 22 évesen 20 perc és 55,6 másodperc alatt tette meg a húsz kilométeres, és 156 kanyarral tarkított távot Roman Demon Special típusú automobiljával.
A legendás Pikes Peak (Colorado)-utat bárki kipróbálhatja, ha az America’s Montain parkfelügyelőség engedi, ez csak az időjárástól függ. Autón ként egy családnak negyven dollárt kell fizetni, viszont az úton tilos gyalog, bringával vagy lóval közlekedni!
