Hetven éve váltottak jobboldali közlekedésre a magyar utakon
Német nyomásra szomszédaink már korábban váltottak: 1938. szeptember 19-től Ausztria, 1939. május 1-jétől pedig Cseh–Morvaország és a Szlovák Köztársaság tért át a jobb oldali közlekedésre. Az illetékes magyar tárca 1939 júniusában döntött a váltásról, akkoriban 8502 személygépkocsi volt Budapesten 7244 pedig vidéken. Az átállás a háború miatt késett, majd az 1941. június 26-i 187 000/1941. BM-rendeletnek megfelelően az áttérés két lépésben történt. Július 6-án hajnali 3-kor Budapestet és környékét kivéve az egész országban, november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és környékén tértek át a jobb oldali rendre. Július 6-tól a Budapest körüli határvonalon burkolati jelek, táblák terelték a járműveket a jobb oldalra, az áttérés idején egyetlen baleset történt: egy fehérvári kalauz a lezárt bal oldali ajtónak dőlve kiesett a járműből.
A tömegközlekedés november 8-án 23 órakor leállt, a másnapi átállás nem okozott gondot a BSzKRT villamosainál, ezeknek ugyanis mindkét oldalon volt ajtaja, de a buszok jobb oldalán ajtót kellett vágni, a költség 12 millió pengő volt.
Nem volt konfliktusmentes a közlekedési rend változása vidéken, mert a gazdák azzal okoztak zavart, hogy a közútra terelt és elhullott kacsákért, tyúkokért kártérítést követeltek az egyébként sem kedvelt autósoktól. A magyarországi vasút kétpályás vonalain 1855-től működik jobb oldali rend. A budapesti kisföldalatti közlekedési iránya az 1973-as felújításáig bal oldali volt, a gödöllői HÉV szerelvényeié napjainkban is fordított.
Brit régészek szerint a kerekes világ kezdetén a szekerek az út bal oldalán haladtak, erre a rómaiak által az I. században használt délnyugat-angliai kőbánya szolgált bizonyítékul, mert a keréknyomok bal oldalon mélyebbek voltak, tehát itt mentek a teli szekerek, a másikon meg az üresek. Sok helyen ez nem derült ki, mert a szűk utakon a kerekek csak középen hagytak nyomot, és nem mindig ugyanarra tértek ki egymás elől. Az általános bal oldali közlekedést az 1300-as évekre vezetik vissza: a kereskedelem fellendülésével, a teherhordó szekerek szaporodásával megnőtt a forgalom, akkoriban a kocsisok jobb oldalon ültek, hogy ostort tartó jobb kezük szabadabb legyen, és hogy jobban lássák a szembejövőket. A bal oldali rendet erősítette egy pápai bulla is: VIII. Bonifác a római zarándokoknak tanácsolta, hogy kardjukat jobb kezükben tartva utazzanak, mert így jobban tudják magukat védeni. A XVIII. században már mindenütt bal oldalon közlekedtek. A francia forradalom idején a szegények a jobb, a forradalom ellenségei a bal oldalon haladtak, elsőként Napóleon rendelte el a jobb oldali rendszert, előírva katonáinak, hogy jobbra igazodásukkal is meglepjék az ellenséget. Ez a gyarmatokon is általános lett, ám a felszabadult országok egy része a függetlenség jelképeként is visszatért a bal oldali közlekedésre. A jobb oldali rendet Hollandia, Svájc, Német-, Olasz-, Lengyel-, Spanyolország és Egyiptom vette át, Ausztria, Magyarország, Oroszország, Portugália és Nagy-Britannia lakói bal oldalt közlekedtek.
1902-ben vetődött fel a jobb oldali rend általánossá tétele, ám a többségben lévő „bal oldali” országok nem fogadták el azt. Az első világháború alatt egyes osztrák tartományok a jobb, mások a bal oldali rendszert választották, az oroszok az I. világháború végén, a portugálok 1920-ban váltottak. Svédországban a balról jobbra történő áttérést, az 1967. szeptember 3-i Höger napot évekkel korábban meghirdették, hogy aki új autót vesz, már ennek megfelelőt válasszon. Svájc és Franciaország vasútjai ma is baloldalon futnak. A repülésben és a hajózásban egységesen jobb irányú kerülést alkalmaznak, egyes tanulmányok szerint a baloldali rend biztonságosabb, a legtöbb embernek a látásban is a jobb oldala domináns, amely baloldali forgalom esetén jobban becsül távolságot, sebességet.
A budapesti Közlekedési és Műszaki Múzeumban kiállított rendelet:
"M. kir. rendőrség dési kapitánysága
Szám: 975-1941. Jobbra hajts, balra előzz!"
Hirdetmény
"A m. kir. belügyminiszter úr 186.100-1941. V. számú rendeletével értesített, hogy folyó évi július hó 6-tól kezdődően a bal oldali közlekedés helyett a JOBB OLDALI közlekedésre való áttérést vette az 1929. XXXII. t.-c. 3. paragrafusában kapott felhatalmazás alapján a kereskedelmi és a közlekedési miniszter úrral egyetértőleg tervbe.
A fentiekkel kapcsolatosan tájékoztatásul az alábbiakat közlöm:
1. A fenti időponttól kezdődően a járművek, lovasok, vezetett vagy szabadon hajtott állatok csak az úttest jobb oldalán közlekedhetnek.
2. Előzni csak az úttest közepe, bal felé szabad.
3. Az egyik utcából a másikba történő befordulásnál a szabály a következő:
a) jobbra fordulásnál kis ívben, a gyalogjáró mellett szabad befordulni,
b) balra fordulásnál nagy ívben az ún. közlekedési négyszög középpontját megkerülve szabad.
4. Szekerek (országos járművek), kerékpárok névjelző tábláit a jármű bal oldalára kell átszerelni.
5. A szekerek, kocsik megvilágítására szolgáló lámpákat a jármű bal oldalára kell az eddigi előírásoknak megfelelő módon elhelyezni.
6. Járművekkel a menetirány szerinti jobb oldalon szabad megállni, a fel- és leszállás a gyalogjáró felőli jobb oldalon történjék.
7. A gyalogközlekedésre vonatozó szabályok változatlanul maradnak.
Kelt Désen, 1941. június hó 15-én.
A kapitányság vezetője:
Dr. Serény István s. k.
-
kir. rendőrtanácsos"
Ahol még balra hajts van
Sok országokban ma sem váltottak a többszázéves közlekedési renden, és napjaink jobbvolános autói baloldalon közlekednek: Antilla, Antigua, Ausztrália, Bahama-szigetek, Banglades, Barbados, Bermuda, Bhután, Botswana, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Ciprus, Csatorna-szigetek, Dél-Afrika, Dominikai Közösség, Falkland-szigetek, Fidzsii-szigetek, Gilbert szigetek, Grenada, Guyana, Hongkong, India, Indonézia, Jamaica, Japán, Kajmán-szigetek, Kenya, Lesotho, Makaó, Malawi, Malajzia, Málta, Mauritius, Montserrat, Mozambik, Nagy-Britannia, Namíbia, Nepál, Pakisztán, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Seychelles-szigetek, Sri Lanka, Saint Kitts és Nevis, Saint Helena, Saint Lucia, Saint Vincent, Szomália, Suriname, Szingapúr, Szváziföld, Tanzánia, Thaiföld, Tonga, Trinidad és Tobago, Uganda, Új-Zéland, Venda, Virgin szigetek, Zambia és Zimbabwe.
