Elrévedtem a múltban, mikor híre ment annak, hogy a KTM a köbcentik világában alászáll, és piacra dob egy 125-ös Duke-ot. Én már ugyanis serdülőkorom elején „összefutottam” álmaim motorjával, amely emléket azóta sem tudott semmi kikezdeni. A rendszerváltást követően, ahogy máshol, úgy ezen a területen is nyílt a piac. A friss lehetőségeket meglovagolva pedig az utcánkban egy jó üzleti érzékkel megáldott pasas jócskán használt, de azért a magyar piacon az MZ-ek és a Jawák világában szédítő technikának tűnő japán motorokat és robogókat kezdett forgalmazni. A szó legszorosabb értelmében garázsbiznisz volt ez a javából. Az egyik szállítmányban pedig megérkezett a gyerekfejjel elképzelhetetlen csoda: egy Honda NSR 125-ös. Emlékszem, hosszú fél órákat ültem a küszöbünkön, hogy a Hondával egyet forduló szomszédot néhány pillanatra láthassam.

Nos, ezek az emlékek futottak össze a KTM-hír kapcsán, mert az osztrák gyártó gépeiről lehet vitatkozni, de hogy szinte mindegyik példányuk tartalmi csemegét jelent, az biztos. A kis 125-ös pedig első ránézésre teljesítette is az elvásárokat. Igen pofás a külcsín, és ha közelebb ér az ember, akkor sem kell csalódnia. Sőt, azt még most sem értem, hogy ha a kis Duke-ra ilyen komoly műszerfal felfér, akkor egyes nagyobb „testvérei” miért szégyenkeznek ennél jóval butább változattal.

A kis nyolcadliteres a fajtájának megfelelően pörög is mint az ördög szekere, hiszen 10,8 ezerig szaladt a fordulatszámmérő. Ezekben a tartományokban pedig nagyon kellemes motorozási élményt is nyújt, azaz nem csak egy közlekedési tárgy. És itt ez a lényeg, mert ebben a kategóriában ez igen vonzó érv lehet a fiatalok számára. Az pedig még inkább, hogy kíméletlen használat mellett is meglepő fogyasztást produkál. Magam részéről azt hittem elromlott a fogyasztás-visszajelző és kiakadt, de nem. Valamivel több mint 100 kilométer után nem engedett magába 2 liter 95-öst sem, ez pedig bizony a robogók felségterülete.

Nagy duhajkodást azért nem enged a 15 lóerős blokk, de bőven lehet akasztani rá tuningcuccokat, ami pedig nagyon közel viheti gazdája szívéhez a kis Duke-ot. Én a fékekre például biztosan spórolni kezdenék, mert bár megoldják feladatukat, de az indiai gyártó satuinál azért lehet jobbal találkozni még ebben a kategóriában is.

Ezzel együtt a kis KTM biztosan a tinédzserek nagy álma lehet, mert nagyon sok aduja van hozzá. Leginkább az, hogy valóban egy vagány gép, egymillió alatti árral. Hogy jól sikerült, azt a importőr szavai is bizonyítják: nem tudnak eleget szállítani, akkora az érdeklődés Törökbálinton. Ez pedig nagy szó a motorpiac ilyen vészterhes időszakában. Mindez köszönhető annak, hogy az osztrák gyártó ügyesen ültette át jó hírét ebbe az egyébként Indiában készülő gépbe – igaz, az NSR szobrát nálam nem rombolta le, de ezt eddig ennél sokkal komolyabb motorok sem tudták megtenni.

Nagy duhajkodást azért nem enged a 15 lóerős blokk