Nemcsak járműtörténelmi séta
Napjaink kiállításai egyre érdekesebbek, mert a tematikus gyűjtemények nem korlátozódnak egyetlen szakmára. Nem is lehet, és nem is érdemes, mert ahogy a televízió és a számítógép, úgy a gépkocsi is alaposan átformálta életünket. Meghatározta az utcaképet, átalakította környezetünket, ráadásul befektetésnek is jók, mármint az értékes veteránok, nem véletlenül szaporodnak és gyarapodnak világszerte az old timer gyűjtemények.
Az olasz egység százötvenedik évfordulóján nyílt meg újra a torinói Museo dell’Automobile. Az 1960-ban alapított gyűjtemény otthonát Cino Zucchi építész tervei alapján a város 33 millió eurós támogatásával alakították kiállítóközponttá. Március 19-én Giorgio Napolitano államfő avatta fel a múzeumot, mely Itália történelmét és a formatervezés nemzetközi központjának számító Piemont tartomány jelentőségét mutatja be.
A kétszáz autóból álló kollekcióban parkol a Leonardo da Vinci által 1478-ban megálmodott és most megépített önjáró, Camille Jenatzy rekorder villanyautója, Margherita olasz királynő és a Peking–Párizs maratoni győztes Italája, valamint olyan klasszikus népautók, mint az 1936-os FIAT Topolino, az 1955-ös FIAT 600-as, az 1957-es FIAT 500 és a berlini faldarab melletti Trabant. A húszezer kötetes könyvtárral és veterán autók restaurálásával foglalkozó műhellyel felépített központba évente negyedmillió látogatót várnak. Sportrajongóknak és autóimádóknak is igazi csemege a maranellói Ferrari-gyár melletti gyűjtemény.
Az autómúzeumok népszerűségét jelzi, hogy a 2009 januárjában megnyitott, és háromszáz autót bemutató Porsche múzeum júniusban fogadta egymilliomodik látogatóját. A Stuttgart-Zuffenhausenben található 5600 négyzetméteres autópalota keddtől vasárnapig látogatható, a felnőtt belépő nyolc euró, 14 éven aluli gyereknek négy euró. Németországban félszáz járműmúzeum közül lehet választani. A márkagyűjtemények között a legnagyobb a wolfsburgi Autostadt, melyben a Volkswagenek mellett a DKW, az Audi, a Horch híres és ritka modelljei láthatóak, de itt sem csak régiségekben lehet gyönyörködni, hiszen valamennyi márka újdonsága mellett igazi tudományos kiállítások várják a látogatókat.
Stuttgart-Untertürkheimben építészeti szempontból is látványos a 16,5 ezer négyzetméteres Mercedes múzeum, ahol 160 autó, motor, busz, villamos, repülő, csónak, valamint 1500 járművel kapcsolatos tárgy van kiállítva. Egymás mellett parkol Lady Diana bordó SL 500-as kupéja és a golyóálló üvegezésű hófehér pápamobil-terepjáró, de része a gyűjtemények Hirohito japán és II. Vilmos német császár, valamint több kancellár autója is. A 85 ezer műszaki rajz alapján és 150 millió eurós költséggel felépített múzeumban évente félmillió látogató fordul meg.
1973-ban épült, majd két éve megújult és jelentősen bővült a müncheni BMW múzeum is, mely száz autóval várja a látogatókat – többek között igazi műalkotásokkal. Andy Warhol 1979-ben festette meg a 24 órás Le Mans-versenyen is rajthoz álló M1-est, melyet huszonhárom perc alatt varázsolt át, és ezt festékes ujjával szignálta, a kollekció a négyhengeres motort jelképező BMW központi épületének és a müncheni Olimpiai stadionnak köszönhetően kilométerekről felismerhető.
A legtöbb autó- és motormúzeummal a britek büszkélkedhetnek, és övék a legnagyobb járműtörténeti gyűjtemény is. Nemcsak a hetvenkét kollekció egyike a Beaulieuben található Nemzeti Motor Múzeum – melyet a ma már 83 éves Lord Montague alapította 1952-ben –, a világ jelentős tömegmodelljei mellett a legdrágább luxusmárkák, egyedi gyártású rekorderautók, sportkocsik, háborús gépek is részei a páratlan gyűjteménynek. A közel négyszáz darabból álló autó- és motorkollekció, valamint tízezer kötetes szakkönyvtár mindennap látogatható.
Olaszországban huszonhat, Franciaországban harmincnégy gyűjtemény közül lehet válogatni. Maranellóban a Ferrari Múzeum és a gyár is látogatható. Párizsban, az új Diadalív mellett, a Défense negyedben található a Nemzeti Autómúzeum, az elzászi Müllhouse-ban pedig az ötszáz autóból álló Schuumf-gyűjtemény érdemel figyelmet. Alig néhány kilométerre van a Peugeot gyári múzeuma, ahol nemcsak autókat, hanem a márka indulására jellemző háztartási darálókat és kerékpárokat is meg lehet csodálni. A III. Rainier által alapított monacói gyűjteményt fia, Albert herceg örökölte: a kétszáz autó között százévesnél öregebb Berliet, De Dion Bouton, és Panhard & Levasor, valamint több megszűnt márka modellje is megtalálható.
A bécsi Arsenal Múzeumban látható a szarajevói merénylet által híressé vált Graf & Stift autó melyben Ferenc Ferdinándot lelőtték, Ausztriában tizennégy járműtörténeti gyűjtemény van. Csehországban a klasszikus Skoda és Tatra márkák múzeumai érdekesek.
Itthon is érdekes járműkollekciókban lehet gyönyörködni: a Budapesti Közlekedési Múzeumban látható Csonka János és Bánki Donát konstrukciója, valamint Pentelényi János kis autója, a Pente 500-as, a gyűjtemény legöregebbje, az 1898-as botkormányos Oldsmobile. A Közlekedési Múzeumhoz tartozik a Városligetben található repülőkiállítás és a Tatai útról megközelíthető vasúttörténeti park, ahol a gyerekek mozdonyt is vezethetnek.
Musollini autója egy helvét kollekcióban
A glattfeldeni Riverside Hotelen látszik, hogy tulajdonosa szereti a művészetet és a technikát: Svájc egyik bezárt textilüzemét alakította át kulturális és szórakoztató komplexummá. A recepció soha sem üres, mert emberalakú figurák népesítik be, két-három-négy méteres méretekben. A folyosókon mobil szobrok tucatjait lehet gombnyomásra működtetni. A vécéajtó előtt hatvanas éveket idéző Forma–1-es Maserati versenyautó parkol, de ez csak ízelítő a gyűjteményből. A hétszáz négyzetméteres földszinti csarnokban húsz igazi különlegesség parkol, többek között az 1954-es, műanyag karosszériás és tolóajtós Kaiser Darrin sportkocsi, és Elvis Presley első autója, az 1955-ös halványzöld Cadillac Fleetwood. Igazi szépség az 1939-es Alfa Romeo 6C Cabriolet, kevésbé látványos, viszont világtörténelmi szempontból érdekes az 1940-es fekete FIAT 2800-as, melyben Mussolinit elfogták, majd kivégezték.
